Ha iskolában nem alakul ki akkor reménytelen?

Nekem anno mamám azt tanácsolta, hogy legyenek barátaim de a legféltettebb titkaim tartsam meg magamnak, mert a legnagyobb bajban lesznek az ellelnségeim.

A legjobb testi lelki barátnőm általános első 1-3 évében volt aztán másik suliba mentem ő meg elköltözött az ország túl felére, de még 8.ikban is leveztünk és küldtük az ajándékokat egymásnak szüli-névnapra.

Aztán elkeveredett a posta címe és mikor bejött az iwiw-es korszak újra megkerestem de már nem írt nem írtunk egymásnak.

Azóta sem volt olyan jó barátnőm. A többi barátnőmnek ismerem a gyengéit és tudok velük bánni, olyan eget rengető nagy titkokat nem bízok rájuk és tudom kinek mit mondhatok el. Mindenesetre nem számítok rá, ha nagy szükség lenne rájuk ott állnának mellettem.

23/L

Fiúként szólok hozzá, talán nem probléma. :-)

Én épp az utóbbi időben gondolkodtam el ezen a témán. Amikor általános iskolába jártam, azt vártam, hogy milyen jó lesz a középsuliban, sok haverom lesz majd, együtt bulizunk, csajozunk, lesznek közös élményeink…

Már az 5. középsulis évemet taposom, de még mindig csak haveri szinten vagyok az osztálytársakkal, évfolyamtársakkal. Haverból van néhány, de az mégsem ugyanaz, mint a barátság.

Kicsit ijesztően hatott, de az villant be, hogy ha az egyetemen (szeptembertől) nem sikerül majd igazi barátokat szereznem, akkor végleg magamra maradok. Ezt persze nem szeretném, de úgy veszem észre, hogy az érdek elég nagy úr. És hiába is érdeklődöm mások iránt, akikkel esetleg barátságot szeretnék, nem csak haverságot, ha ők nem érdeklődnek viszont.

Persze összességében jól érzem magam, a haverokkal is lehet hülyéskedni, elvagyok velük, de igazi barátom nincs.

Anyukámnak a legtöbb olyan barátnője, akivel tartja a kapcsolatot rendesen, olyan, akit jóval a gimis, egyetemi évei után ismert meg. Kolléga, apukám barátjának a felesége, olyan család, akivel akkor ismerkedett meg, amikor apukámmal külföldön voltak (apukám ott dolgozott), volt szomszéd, apukám másik barátjának feleségének barátnője...

Én a magam részéről nem tudok érdemben nyilatkozni, mert a gimis éveimben szedtem össze a legjobb barátnőmet, bár nem egy gimibe jártunk, hanem apukám egyik barátjának a lánya. Olyan igazi nagybetűs barátnőm több nincs, csak pár haver rajta kívül. Én is remélem, hogy később több egyéb barátra is szert teszek majd. De anyukám példájából látom, hogy nem lehetetlen picit idősebben sem, ez éltet :D.

14. vagyok.

Ja, egyébként 23 éves én is, és van párom. De én pl. tudom, hogy milyen kincs egy igazi barát, mert pl. 10-14/15 éves korom között nem nagyon voltak, így megtanultam becsülni. És úgy is álltam neki a kapcsolatomnak is (az is 8 hónappal ezelőtt köszöntött be először az életembe :P), hogy bármi történjen is, de azt az egy szem igazi barátomat nem fogom elhanyagolni miatta. Ugyanolyan gyakorisággal találkozom így a barátnőmmel, mint előtte (kicsit ritkán, igaz, de baromira összeegyeztethetetlen az időrendünk is amúgy is :D), és nem úgy vagyok vele, hogy jaj, ezentúl mindent már csak a barátommal csinálhatok. De ő sem akar kisajátítani, szerencsére.