Miért irigy olyan sok ember? Nem tudom felfogni, hogy, mikor egy ember sikereket ér el és sokan megszeretik, miért utálják meg ugyanakkor olyan sokan ok nélkül.

Sziasztok!

A 01-06 15:56-as válaszoló vagyok ismét. Azért ragadtam megint klaviatúrát, mert elgondolkodtatott a 17 éves srác története... Hasonló helyzetben vagyok (vagyis NEM, mert nagyon messze állunk attól, hogy gazdagunk legyünk, de): van egy jó barátnőm, aki egyfolytában "legazdagozza" (eléggé elítélő és irigy hangnemben) azokat, akik megengedhetik maguknak a külföldi utat. Én szerencsésebb vagyok a nagy átlagnál ilyen téren, mert gyerekkoromban minden nyáron külföldön nyaraltunk, tengerparton (és NEM, tényleg nem vagyunk gazdagok!), de ha tehetem, kerülöm ezt a témát, amikor ezzel a barátnőmmel vagyok, mert úgy csinál, mintha legalábbis bűnt követnének el azok, akiknek van egy kis félretett pénzük és azt utazásra költik.

Soha nem vágtam fel azzal, hogy külföldön nyaralunk, de természetes volt, hogy a barátaim tudják, hol vagyok, amikor 1-2 héten keresztül nem lehet elérni interneten - szóval, megmondani nyilván megmondtam nekik. Háát, most eljutottam odáig, hogy ez előtt a barátnőm előtt, akivel egyébként nagyon jóban vagyunk!, nem merem kiejteni az utazás szót és ha megjegyzést tesz vkire, inkább hallgatok, és szinte szégyellem magam, amiért én is az "utazók közé" tartozom. Pedig nem én tehetek arról, hogy nekik nem futja utazásra, és sajnálom is ezt az állapotot, de sztem túlzás másra egészségtelen módon irigynek lenni. Úgy értem, nyilván a legtöbben vágynak olyan dolgokra, amik számukra elérhetetlenek (én is), de sztem az a helyes, hogy amennyiben vkiről (akivel egyébként semmi bajunk nincsen) megtudjuk, hogy ő elérte/megkapta azt, amit mi is szeretnénk, inkább olyan módon irigykedünk, hogy "bárcsak én is megkapnám/elérném", nem pedig úgy, hogy "bárcsak ő se kapta volna meg/érte volna el".

Az előző válaszoló vagyok. :) Nem akarom megbántani, ezért "lapítok". Az ő családja kevésbé összetartó, mint a mienk, ráadásul az elmondásai alapján a nővéreit jobban szeretik a szülei, mint őt, és amiket mesélt, azok alapján nekem is úgy tűnik. Huszonévesek vagyunk, ő csak egyszer volt külföldön, akkor sem a családjával, mert a családjával belföldön belül se utaznak soha sehova, szóval az irigységet abszolút meg tudom érteni. Csak azt nem, hogy olyan "ellenséges" módon irigy, nem pedig úgy, hogy amellett, hogy vágyakozna ő is, nem haragudna arra, akinek pedig megadatik a lehetőség.

Amúgy, én is tudok sajnos haragosan irigy lenni, de - még ha hülyén is hangzik ez - csak akkor, amikor jogos a dolog. Pl. ha valaki csalás útján jut előnyhöz valamilyen területen, és még fel is vág vele, stb., akkor nyilván haragszom - főképp, ha én is lehetnék a helyében. De ez nyilván extrém példa.

Az olyan fajta utálatot, vagy irigységet, ami sajnos ezt a barátnőmet jellemzi ezen a téren, elítélem.

Megint én vagyok. :D Hát, arra soha nem gondoltam, hogy vigyük / hívjuk őt is, mert akkor az összes barátomat kellene hívnom :D , mivel olyan a baráti köröm, hogy senki se jár nyaralni. Ez viszont a családi együttlét rovására menne - mármint, ha egy halom barát is jönne. (Na jó, más kérdés, hogy úgyse jönnének, mert mi nem vagyunk gazdagok, szóval nem tudnánk nekik fizetni, max. egy kis részét az útnak.)

Én inkább külön szeretnék elmenni vele/velük, de eddig csak egy kísérletet tettem régebben(párnapos külföldi, csoportos útra hívtam el két barátomat - köztük ezt a lányt is), de nagyon mereven elzárkóztak :S , pedig én szívesen mentem volna, viszont így én se tudtam, mert tök egyedül nem akartam... A pláne az volt benne, hogy tök olcsó út volt :) , csak épp ennek a lánynak csoportos úthoz nem volt kedve, a másiknak pedig pénze nem volt ilyen olcsó útra sem.