Mi jut eszetekbe a "szervusz"-szal való köszönésről?

Nekem egy busz. xD (De csak azért, mert amikor alsóban először kellett leírnunk, a tanító néni úgy magyarászta, hogy "v"-vel kell írni, de "b"-nek ejtjük, mintha busz lenne a végén. :D)

Egyébként semmi különös. Szerintem olyan kis aranyos köszönés forma, üdvözlés és búcsúzás esetén is. :)

Semmi különös, teljesen normális köszönési módnak tartom. Olyannak mondjuk, aki tegezünk, viszont nem bizalmaskodunk vele annyira, hogy sziát mondjunk.

Én azoknál az idősebb embereknél használom ezt leginkább, akik megengedik, hogy tegezzem őket, viszont valójában elég nehéz, hiszen már csak koruknál fogva is kijár nekik a tisztelet. Ilyenkor: "Szervusz, XY bácsi/néni".

Nem a rabszolgáknak köszöntek így.

"Köszönés, ami eredetileg az ókori Rómában alakult ki: servus humilimus domini - alázatos szolgád vagyok. Magyar megfelelője az alászolgája."

Annak köszönök így, akit tisztelek. Szóval majd' mindenkinek.

Egyébként a "szia" a szervusz alakváltozata, az ausztriai német példáját követve alakult ki. Egykoron a szervusz rövidült változatát használták (szeasz), ebből alakult a sziasz, s aztán a szia. Szóval lényegében mindegy, melyiket használjuk.