Miért nem egyértelműek a békés egymás mellett élés íratlan szabályai?
Egyetemi kollégiumban lakom. Érettségizett felnőtt emberek vagyunk, néha mégis óvodában érzem magam.
Elég visszahúzódó vagyok és utálom a veszekedést ezért az apróbb idegesítő dolgok miatt nem is szoktam szólni. Emiatt sokan azt hiszik, hogy akkor mellettem mindent lehet és elszabadul a pokol.
A vitákból mindig vesztesen jövök ki akkor is ha nekem van igazam, egyszerűen ilyen vagyok sosem ment ez. De miért kell külön kiharcolni, miért nem lehet egyértelmű az, hogy tekintettel vagyunk egymásra?
Egy magamfajta mit tehet ilyen esetben?
ilyen a kollégium, ahol sok ember nyomorodik össze kis helyre ott sok lesz a konfliktus is. Vagy keresel magadhoz hasonló igényes szobatársakat, vagy eltűröd az igénytelenséget. Ha meg valami nagyon fontos, ne engedj a 48-ból. Nálunk egyszer egy társaság kiült éjfélkor tivornyázni a konyhába. Erre megjelent egy srác, megkérte őket szép szóval, hogy holnap vizsgázik, légyszíves....
Elment, társaság mintha mi se történt volna, tivornyázik tovább. Erre a srác újra megjelent egy vödör vízzel, hogy most vagy elhúz innét mindenki vagy a nyakukba zúditja. 5 másodpercen belül nem volt ott senki :D :D :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!