A fiam tegnap elégette az összes Szalagavató és Ballagási emlékét a kertben, aggódom érte lelkileg! Mit tegyek?

Szerintem sem ismered a fiad igazán. Az évek alatt fel kellett volna tűnnie és megoldást, segítséget kellett volna nyújtani arra, hogy a fiad nagyon nem érzi jól magát az iskolában, a közösségben.

Pszichológushoz kéne fordulni (sajnos elég késő), az ilyen esetekből szokott az lenni, mikor a gyerek bemegy a suliba és lemészárol pár embert, akik baszogatták korábban, aztán az anya meg azt nyilatkozta, hogy nem is érti, ezt soha nem tudta volna elképzelni a fiáról, olyan kedves gyerek...

Én is rühelltem az egész ballagásos-szalagavatós mizériát. A ballagásra nem mentem el, megmondtam, hogy én nem fogok ilyen agyatlan baromságokon ott bohóckodni, mindenki tudomásul vette. Csak valami perverz idióta találhatta fel a ballagást, az tuti.

Aki pedig a szalagavatót feltalálta, az egy még perverzebb idióta volt. Nincs ritmusérzékem, még énekelni sem tudok, nem hogy táncolni. Azt meg senki sem várhatja el tőlem, hogy beöltözzek Csipkerózsikának, és illegessem magam. Boáááááááááh.

A szalagavatóra elmentem, rám tűzték a szalagot, aztán szevasz tavasz. A kosztümöt, amelyet 20 000 Ft-ért csináltatott az osztályból mindenki erre az alkalomra (és amelyet úgy elszabtak, hogy ennyi erővel zsákruhában is mehettem volna), odaadtam utána a Vöröskeresztnek, hátha ők találnak valakit, akire jó.

Én nem vagyok antiszociális, mára már sikeres és boldog családanya vagyok, de az továbbra sem változott, hogy egy majomparádénak tartom az egész ballagósdit, és felfordul tőle a gyomrom.

No, de mindezzel csak azt akartam mondani, hogy az, hogy valaki teljes szívéből gyűlöl bohócnak öltözve masírozni és közben vigyorogni, mint egy fakutya, még nem jelenti azt, hogy az illetővel bármi baj lenne. Őszintén szólva szerintem azzal van baj, aki még élvezi is ezt az egész cirkuszt...

23. vagyok megint. Én jóban voltam az osztálytársaimmal és semmi bajom nem volt az iskolával, de nem vagyok cirkuszi majom. Azt a nyüves tarisznyát a költözéskor kidobtam a konténerbe. Attól, hogy kellemes emlékek fűznek az iskolai évekhez, és pár osztálytársammal a mai napig barátok vagyunk, a ballagást és a szalagavatót még nem kell szeretnem.

Egyszer az iskolában tesi órán eltörött a hüvelykujjam. Ez is egy baromi rossz élmény (akárcsak a szalagavató), annak ellenére, hogy az iskolában történt velem. Attól, hogy az iskolát szereti valaki, még nem kell MINDEN hozzá kapcsolódó dolgot is szeretni...