Titeket mi idegesít idegen emberektől?

Ha tolakodnak, vagy a tömött buszon maguk mellé rakják külön székre a táskájukat. Ha büdösek. Ha dumálni akarnak velem, mivel semmi kedvem vadidegenekkel beszélgetni. Ha hangosan hallgatnak zenét.

És emlékszem, hogy kiskoromban azt utáltam baromira, hogy minden plüssállatomat lemacizták. Cica, kutya, nyuszi: mindenki mondogatta, hogy de szép macim van. Nem értettem, hogy lehet valaki olyan hülye, hogy nem ismer fel egy plüssállatot,ami nem maci:D

Hát ez a kérdés pont kapóra jön. Ezen filóztam éppen, hogy mennyire idegesítenek az utcán, tömegközlekedési eszközökön az emberek.

Nem szeretem, ha bámulnak, mint borjú az új kapura, meg amikor beleállnak az "aurámba"(olyan közel, hogy érzem, mit reggelizett).... Nem szeretem, ha betömörülnek a metró/busz/villamos ajtajába, és a belső tér meg légüres(egyszer leültem az üres helyre és elkezdtem enni egy szenvdicset...).

Nagyon utálom egyáltalán néha a létüket. :X

Én azért ilyenkor belegondolok abba is, hogy ezek a szerencsétlen emberek csak élik az életüket ugyanúgy, mint én.Nem azért csinálják, hogy idegesítsenek, (szerencsére) nincsenek is tudatában, hogy a létük valakit zavar.És közben lehet, hogy rám is rossz szemmel néz valaki, mert például előtte sétálok, vagy közel állok hozzá.

Kicsit több türelem kellene egymás felé úgy gondolom, hiszen mindnyájan emberek vagyunk,mindnyájunknak vannak zavaró szokásai.

engem nagyon undorít, ha valaki a metrón szedi ki a csipáját. főleg nők szokták. illetve mindig. általában műkörmös, vagy hosszú körmű nők, jó sokáig, komótosan, élvezettel (!) szedegetik a csipájukat a metrón ülve, teljesen nyíltan. annyira gusztustalan!!!

a másik az a csókolózás. tömve a metró, és akkor mindenki előtt egymás szájában, undorító, hogy nem tudják, az intimitás otthonra tartozik. de hát ehhez kellene egy kis intelligencia. már azt is utálom, amikor gyengéden simogatják egymást folyamatosan. mint valami előjáték. csak épp 50 utas asszisztál hozzá a BKV-n. van egy nő, aki reggelente utazik a férjével a metrón, és úgy csüng rajta mozdulatlanul, mint egy kismajom a fán. a férfi jóval magasabb, a nő a nyakába kapaszkodik, és a teljes testével rásimul.

Na ez sem tartozik másokra.

de sajnos egyre jobban az állatvilág felé közeledünk. vissza az ösztönökhöz. főleg a bkv-n egyszerűen kötelező állatokká vedleni.