Miért szeretik az emberek, leginkább a tizenévesek magukat fényképezni?

Én is szeretem magam fotózni (illetve fotóztatni párommal), pedig nem vagyok tini. (23)

Nem vagyok szép lány (dolgozok rajta, felesleg van rajtam, talán az arcom se a legszebb), és szeretem a jól beállított képeket rólam, illetve ezzel csalunk ugye. Jó érzés szépnek látni magam.

Bár tudom, van valakim, ne érezzem magam rondának, de akkor is tetszenek az előnyös képek rólam.

Lehet ők nem ezért, szóval bocsánat, ha nem hasznos a válaszom.

Első vagyok: ugyanakkor az igazi profi műtermi modellfotókat én is szeretem, nem azért, mert olyan szépnek találom magamat, hanem mert azok a fotók rendesen meg vannak csinálva, "műalkotások".

Mivel két fotós is van a családban, elég gyakran gyakorolnak rajtam :), én nem, nem vagyok exhibicionista. :D

Ez pont olyan tömegtrend, mint pár éve az emó volt, amikor mindenki fél szemmel járt-kelt a világban, mert az a menő.

Előtte szintén pár évvel mindenki punk volt, és az utcán, meg a Déliben csöveltek, mert akkor az volt a menő.

Most az a menő, ha kacsaszájjal, pucsítva fotózod magad a tükörben, lehetőleg úgy, hogy látsszon az ájfonod, vagy a galakszieshármad, mert az ugye menő.

Majd ez is elmúlik, és jön helyette valami más hülyeség.

Komolyra véve a dolgot: itt valószínűleg nagy szerepet játszik a szeretethiány, az önbizalomhiány, ezek a lányok, és fiúk, többnyire tizenévesek, önértékelési zavaraik vannak, nem igazán találták meg saját magukat, követik az aktuális trendet, mert attól valahová tartozónak érzik magukat. Aztán csináltak pár ilyen képet, kirakják facebookra, és várják a pozitív visszajelzést, hogy igen, mennyire cukik, édik, aranyosak, helyesek, szexik, satöbbi.

A spontán fotókkal az a baj, hogy ezeknek az embereknek többnyire nincs kiforrott egyéniségük, lévén, csordaszellemben élnek, így mindenki pont olyan, mint a másik.

Egy profi meg sosem fog csak azért fotózni, hogy aztán facebookon nyáladzhassanak a munkáján. Nem igazán szeressük az ilyet.