Miért vagyok teli ennyire ellentmondásokkal?

Egy csomó mindenről kétféle nagyon különböző véleményem van, és úgy érzem egyszerre három-négyféle személyiség is van bennem... pl. van mikor bunkó vagyok valakivel, viszont van akivel meg semmi pénzért sem lennék az. Van, hogy egy társaságban én vagyok a leghangosabb, én beszélek a legtöbbet (és nem némákkal vagyok körülvéve..) és én vagyok aközéppontban, van amikor pedig nem beszélek, nem is akarok, és csöndben vagyok,(de másik társaságban).

Egyszerre gondolom magamról azt hogy nagyon szép vagyok és azt is hogy csúnya. Egyszerre tetszik egy dal és nem. Egyik pillanatban nem szimpi valaki, aztán 1 mp alatt az lesz de nagyon, így kétszínűnek is tűnhetek.

Van, hogy nyájasan odamegyek az emberekhez köszönni stb, van hogy nem köszönök, elfordulok. Egyszerre vagyok kötelességtudó és szorgalmas, és lusta és flegma is.

Nem nagyon találom önmagam, kb. 4-5 féle viselkedésmódot fel tudok sorolni:

1. 100% önmagam vagyok, ilyenkor szeretem magam a leginkább, nincs részletezni, mindent azzal magyarázok ilyenkor, hogy "mert így gondolom/érzem, mert ez én vagyok", azt teszem amihez kedvem szottyan, boldog vagyok, kiegyensúlyozott, pozitív és erős, magabiztos, szerintem ilyen vagyok, van ennek egy hangulata, amikor csakis önmagam vagyok.

2. elutasító-mód, amikor semmi sem jó, minden rossz és minden ellenem van, amikor mindenben meglátom a hibát, amikor azt hiszem mindenkiről hogy utál és hogy akármit csinálok az nem jó.

3. pörgés, amikor kifejezetten éretlenül mindenen vihogok, röhögök, megállás nélkül és fárasztó, vagy akár nagyon vicces dolgokat mondok, ez általában egy nagyon nagyon fárasztó nap után tör rám, és tart pár óráig.

4. művészies-én: írok,regényeket találok ki, festek, rajzolok, tervezek, szervezek, éneklek csak úgy, komolyzenét hallgatok, stb. amikor mindenben és mindenkiben meglátom a jót, a szépet, nyugodt vagyok és harmonikus.

5. egoizmus, amikor mindig én vagyok a legszebb, a legjobb, a legkitűnőbb, amikor lenézek másokat, jópofizok másokkal csakh szeressenek, amikor nem tudom önmagam adni, hanem kicsit megjátszom magam..

6. gyakorlatias én: amikor van kedvem matekozni, rendet rakni, olvasni, türelmes vagyok ilyenkor, rendszerezni, listázni, tanulni van kedvem

annyira rossz ez, hogy egy nap alatt mindegyik személyiség vagyok összevissza, már nem tudom ki mit gondol rólam, semmi visszajelzés, ma iszonyat fáradt voltam és 2-3 barátnőmmel bepörögtünk, nagyon gyerekesek és szerintem gázok voltunk, a tanárok, diákok elég lenézően néztek ránk/rám és ez nagyon zavart, én jól éreztem volna magam, de aztán rámtört az érzés hogy mindenki utál és most azt hiszem h az új suliban nem vesznek komolyan, remélem nem csak egy bohócnak néznek, mert ugyanakkor ambíciózus és kritikus vagyok, komoly tervekkel, és életerővel, de van egy nagyon gyerekes oldalam is... pont ez az, éretlen vagyok ugyanakkor olyan cikkeket írok, mint egy felnőtt, komoly könyveket is olvasok, de meséket is nézek...

képes vagyok elsírni magam h csúnya vagyok de viszont 50 lány közül képes vagyok azt gondolni h én vagyok a legszebb/legstílusosabb..

és ez összevissza váltakozk.

nem tudom ki mit gondol rólam, azt se tudom miylen vagyok, vagyis amikor "önmagam vagyok" akkor tudom, akkor mindig az a válaszom, hogy "hát ilyen" de azt kevésszer tudom elérni , mármint csak véletlenszerűen jönnek mennek a hangulatok

14lány