Az bunkóság, ha 'köszönömre' nem válaszolok 'szívesennel'?

Azt is lehet mondani, hogy "nincs mit", vagy "van mit", de azért valamit mondani szoktak tényleg. :)

Nem bunkóság, mert helyzetfüggő, hogy mire mondtad azt, hogy köszönöm. Van, akikor semmit sem kell mondani utána.

Ha bunkóság, ha nem, én a köszönömre csak egyet mosolyogni szoktam az illetőre miután mondja vagy rám néz, és kész :)

Ha bunkóság, ha nem, én csak akkor mondom, hogy szívesen, ha komolyan is gondolom. :) Ha csak azért csináltam valamit, mert muszáj volt, nem azért, mert valakinek a kedvében akartam volna járni, akkor nem mondom, hogy szívesen, mert hazudni nem szokásom. Egy "nincs mit" vagy egy "semmiség" bármikor belefér, és így nem kell szívesenezni :)

Álljunk már meg egy percre. Miért is lenne bunkóság?? Eleve te teszel jót vele, te kedvezel neki, lekötelezetted lesz valamilyen szinten, ez az első lépés. Erre jön a második viszont lépés, a válasz, hogy megköszöni. Ennyi, oda vissza ennyi volt, és ezzel bezárul a kör. Innettől nincs mit mondani, ez már csak felesleges puncsizás. Ha te teszel szivességet, akkor eleve milyen alapon feltétlezhető volna az ,hogy bunkó vagy. Kicsit furcsálom az ilyen túl érzékenyre nevelt embereket. LEgyél valamivel hidegebb, de nem kell átesni a "ló túloldalára" mert akkor már olyan leszel mint én. De ezt hagyjuk. A lényeg, itt most szerintem igazam van, csak gondold át! A túlfokozott udvariasság egy idő után átcsaphat kimódolt erőltetettségbe, olyan negédes leszel.

Helyzet és ember függő. Szívesen-t én néniknek mondok, vagy valakinek akit segítettem az utcán, vagy elgurultak a gyümölcsei, stb... Haveroknak mehet a nincs mit, de általában semmit, nincs mit csak akkor, ha valami nagyobb dolgot teszek, kisebb dolgokra felesleges válaszolni. A kérem-re meg mostanában kezdek rászokni, de inkább üzleti partnereknek.