Az "úristókát" az káromkodás? Mi az az istók?

Ha a te értelmedben vesszük igen. Mivel Istenre gondolsz.

Egyébként az Isten ba..sza meg sem káromkodás, csak az érzelmeid így fejted ki valamiért. Te ilyenkor nem gondolod rossznak, gonosznak az Istent és bántani sem akarod őt.

Az viszont igaz, hogy fölösleges belekverni a dolgokba főleg ha nem is hiszel benne.

Most lehet írni, hogy hiába ne vegyük a nevét, de az arra vonatkozik főleg, hogy ne hazudj Isten nevében, ne prófétálj hamisan és ne kövess el bűnt az ő nevében.

Nekem Lapaj és Bolond Istókon kívül más nem jut eszembe.

Esetleg nagyon hasonlít az üstök szóra.

De szerintem vagy úristenit a jelentése vagy pedig:

Azt a leborult szivar végét!

Nem tudom. Egy név lehet az istók? Vagy valami foglalkozás...Csak írtam, ha nem jönne más válasz.

De éppen ezért nem káromkodás, mivel nem mondod ki azt, hogy Isten. Az Istók csak egy név. Ugyanúgy nem az, ha mondjuk Jézus helyett jesszust mondasz indulatból. Ez nem káromkodás, csak szitkozódás.

Egyébként a nyelvkitépés azért túlzás, ilyet nem csináltak, eleink úgy tudtak káromkodni, mint a záporeső. De azért ott is voltak visszafogottabb hangok (ti. igazi vallásosak akkor is éltek), akik szerint azért nem kéne, ilyeneknek köszönhetjük az efféle eufemizmusokat.

Valóban, Isten helyett mondják szitkozódáskor.

Egyébként az István név becézett formája.

Úgy került a szitokrepertoárba, mint a basszuskulcs. Egyszerűen az eleje hasonlít az eredeti szóra, amit mégem mondunk ki (Isten nevét hiába szádra ne vedd), mégis mindenki tudja, mire gondoltál.

Jézus szerint aki már haragszik, gyilkos az.

Tehát ha felhúzod magad, és azt mondod, "ba§§za meg", csak mert kiesik vmi a kezedből, akkor is a világra, a körülményekre vagy mérges, végső soron Istenre, én az ilyen ba_megezéseknél mindig elszégyelem magam, és igyekszem lenyugodni.

Szerintem amikor kijön a sodrából egy szelídebb ember, akkor az Isten és a Franc helyett mondja ezt és megnyugszik a közérzete, mert jól megmondta a magáét.

Felvidékről ered ez a káromkodási forma, ahol nagyon vallásos emberek éltek mindíg.

Pl. az én szülőfalumba szia és jónapot helyett Dícsértessék és-vagy "Adjon az Isten jó napot, jó reggelt, jó estét.

Még a káromkodás fokozása az is lehetett, hogy " Az Iskátuládot te gyerek!"