Étteremben dolgozom, de nem tudom, hogy még sokáig-e? Hogyan értékeljem az alábbi esetemet?

A főnök nem azért baszott le, mert nem szolgáltad ki rendesen, hanem, mert ilyen hülyeségért odahívtad!

Én is étteremben dolgozom, tudom.

A fickónak meg el kellett volna magyaráznod, hogy vegetáriánus is lehet pl. pincér és nem kell tudnia, hogy milyen a hús! Vagy antialkoholista - bár olyan vendéglátóst még nem láttam :) - és nem kell tudnia, melyik ital milyen!

A szituáció legelején pedig nem azt mondtam volna neki, hogy nem tudom, hanem egy mosoly kíséretében azt, hogy legyen olyan szíves és segítsen, mert én nem dohányzom. Esetleg szintén mosolyogva azt, hogy én nem dohányzom, de a vendégek, ha gyengét kérnek, akkor ezt szokták vinni és a kezébe nyomom a legdrágábbat... :)

És magamban - továbbra is mosolyogva - arra gondolok, hogy kapja be az ilyen engem túráztató köcsög! :)

Babám! A hölgy - a stílusból, a szituációból hölgyre tippelek - nem azért hívta oda a főnököt, mert vágyott a várható kioktatásra, nyilvános megszégyenítésre (Látod, ilyen szépen is lehet beszélni, pedig én húsz éves korom után tanultam meg magyarul!), hanem minden bizonnyal azért, mert a "fószer" a vendég mindenható jogán követelte.

Esetünk hőse valószínűleg nem jó pszichológus, és nem tudta hibátlanul kezelni az ügyet, de Neki adok igazat és vele érzek együtt.

Az is lehet, hogy a hasonló helyzetekből tanulva és azok elkerülésére bizonyos "Anyag- és áruismeretet" kellene pótolnia, de az sem az Ő feladata, hanem a főnöké, mert még egy dohányos sem engedhetné meg magának, hogy a "cég" költségére "tesztelje" az árut.

Üdv. Juhani

:)

A kérdés feltevőjének mondatát idéztem, amikor csúnyán fejeztem ki magam.

Hidd el, én is egyetértek vele, mert ha valaki elég sokáig dolgozik vendéglátásban, az idővel rájön, hogy van az embereknek egy szelete, aki imád vendéglátóhelyeken kekeckedni és reklamálni. Nem tudom miért. Ezt élvezik.

Viszont azért írtam, amit írtam, mert máskor is kerülhet hasonló helyzetbe, tanuljon belőle.

Szerintem meg, ha kapható cigi nálatok, akkor tudnod kell a cigikről mindent.Ez a dolgodhoz tartozik.

Fehérneműboltban dolgozom, de attól, hogy én nem hordok melltartót, még el kell tudnom adni, és mindenben a vevő igényeit kell szolgálnom, informálnom kell.EZ a szolgáltatás és a vendéglátás lényege.

Csak részben adok igazat. Feljebb írtam, hogy valószínűleg némi anyag-és áruismeretet pótolnia kell a kérdezőnek, de a hiány pótlása a szakmai vezető feladata.

Egyébként a vendég viselkedése undorító lehetett, de a főnökkel sem barátkoznék szívesen.

Második és negyedik komment vagyok.

Előfordult az én munkámban is, hogy "vizsgáztatni" akart az étteremben kapható borainkkal kapcsolatban a vendég.

Alap tanult borismeretem van, de a nálunk kapható borok olyan kategóriájúak, - 5000 Ft/palack a legolcsóbb - hogy azokat én még nem fogyasztottam.

Miután tisztáztuk, hogy vörösbort szeretne, két mondatot mondtam gyakorlatilag arról, amit ő is olvashatott a borlapon, majd annyit mondtam neki, hogy "ön, mint hozzáértő biztosan jól fog választani".

Ezek után persze választott és ízlett neki!

Ki szeretne nem hozzáértőnek látszani, ha már egyszer annak nevezték! :)

Soha nem Te adod el az árut, hanem a vevő adja el magának, csak meg kell erősíteni benne, hogy jól választ!

De mint írtam, a köcsög faktor mindig jelen van, ezzel nincs mit kezdeni... Legfeljebb annyit, mint az Üvegtigrisben a Lali a reklamálónak, hogy "Húzzál haza és főzessél anyáddal kis köcsög!".

Persze ehhez nem árt, ha az ember a saját főnöke...