Mindenképpen illik köszönni?

Az a legnagyobb gond, hogy az előadás nem volt olyan hűde nagyon jó, láttam rajta, hogy nem tetszik neki, szóval ez fejre ment, de ha fejre megy, akkor a köszönés??

MIndegy, most 1 hónapig nem látom, talán helyrejön a dolog.

Végérvényben érthető az ötös, ha nagyon akarjuk, hiszen, mi mást adjon egy előadásra? Én mondjuk hármast, max négyest adtam volna magamnak.

Ő nem az a fajta aki fejre osztályoz egyébként, egész eddig mindig négyest kaptam tőle, előző félévben tudtam kisírni tőle egy hasonló tematikájú kötelező tárgyra egy ötöst. (Hozzáteszem, hogy fizikusként ezekre pont szükségem van, az összes többi tantárgya is ilyen volt, csak valahogy nem mentek...)

Amire én tudok gondolni, az, hogy egy-két hónapja feltűnően sokat jártam hozzá apró cseprő hülyeségek miatt, amire sokan, nem teljesen jogtalanul azt gondolták, hogy nem csak tanárként nézek rá.. A végén kiderült, nem nekem mondta, hanem egy barátomnak, hogy ezt ő is észrevette, de ő ennek nem örül. Pont jött egy nagyobb szünet, miután szólt a barátom, helyretettem magamban a dolgot, és csak akkor kerestem, amikor már másképp nem tudtam megoldani a dolgot.

De ezután még eltelt egy hónap, tök nyugiban, mintha mi se történt volna, tényleg minden oké volt, tartotta az órát, figyeltem, de ezen kívül semmi.

Aztán az elmúlt másfél-két hétben elkezdett hülyén, furcsán viselkedni, amit már leírtam.

Még mindig nem értem a dolgot...

Hát ez is megesett:

írtam neki egy emailt, hogy segítsen azzal a programmal, amit ő tanított nekünk idén. De nem írt választ 3 napig.

Ezek után aki nála szakdolgozik, és együtt írjuk a programot, megkérdezte a problémát, a reakció az volt, hogy ja tényleg, én is írtam neki valamit, de nem tud vele mit kezdeni. Ezek után ma délután írt egy választ ugyanígy.

Nem lett volna elvárható írnia, hogy nem tudja megoldani?