A nők miért értik félre, ha kedves vagyok velük? Nem szabadna kedvesnek lenni?

Pultosként dolgozom egy igényes helyen, nagyon sok emberrel találkozom egy nap, sok embert kell kiszolgálni, évek óta ezt csinálom. Tehát úgy gondolom nem lehetek kimért, mert azt sokan flegmának, de legalábbis barátságtalannak veszik. Amúgy is inkább közvetlen, humoros természetem van (már ha jó kedvem van, de van agresszív oldalam is sajnos, ami miatt rendőrségi ügyeim is, de ezt most hagyjuk...).

A problémám az, hogy az évek alatt szerintem már kb. egy csuklós-busznyi lányt/nőt kellett a családomra való utalásokkal, vagy egyenesen leépítenem, mert egyre durvábban nyomultak, számomra egyre kellemetlenebb párbeszédekbe vittek bele (és ők csak a rámenősebbek, sokkal többen vannak azok, akiken látszik, hogy szívesen vennék a közeledést, de nem kezdeményeznek, legfeljebb kedvesen mosolyognak - szerencsére...).

De miért? Miért gondolják, hogy lehet köztünk valami? Csak azért mert nem vagyok bunkó? Én rontok el valamit? Lehet kicsit kevésbé kellene kedvesnek lennem, de hogyan legyek kicsit kevésbé kedves, ha egyáltalán az megoldás lenne? Vagy nincs is megoldás? Úgy értem ez természetes, ha az ember olyan helyen dolgozik, ahol naponta akár 200+ nő is megfordul egy forgalmasabb műszakban?

Most ne gyertek azzal, hogy micsoda problémáim vannak; vannak ennél jóval komolyabbak is, de attól még zavarhat, hogy csalódást keltek akaratomon kívül. És talán meg is bántódnak, lehet úgy érzik szórakoztam velük. Furdal a lelkiismeret, lehet tényleg nem szabadna kedvesnek lenni, hanem inkább hidegnek. De úgy meg nem szeretek dolgozni, az nagyon robot... Lehet, hogy mivel évekig a számítógép és a net töltötte ki a napjaimat fiatalabb koromban, nem jól szocializálódtam és lehet nem tudom hogyan kellene viselkedjek végül is idegenekkel. Szóval már ilyen gondolataim vannak:) Másnak is van ilyen gondja? Mi a véleményetek?