Miért nem fogad be a korosztályom? Miért csak a felnőttek tartanak értelmesnek, kedvesnek?

Sziasztok!

Egy nagy problémám van,de nem tudom mit csináljak. Kicsit lehet érettebb vagyok a korosztályomnál,vagyis nem pont érett,inkább más gondolkodású. Nem szeretem ha valakit külső alapján beskatulyáznak,és ha olyan társaságban vagyok ahol megy a "jaj nézd már hogy néz ki" szöveg akkor udvariasan meg szoktam mondani a véleményemet (de senkit nem oltogatok) abban a reményben hogy kicsit ők is nyitottabbak lesznek ha másfajta véleményeket is hallanak.

Szeretek (szeretnék...) tájékozott lenni,sok téma érdekel,kezdve egészen a zenétől a filmeken át az elvontabb dolgokig,az emberek viselkedéséről,művészetről,pszihológiáról imádok beszélgetni,ezoterikus dolgok is foglalkoztatnak. De,mint írtam korábban,a "hétköznapi" témákat is szeretem.

Kicsit magamnak való vagyok,de mindenkinek megadom az esélyt hogy jóban legyünk,segítőkész is vagyok (még azokkal szemben is akiktől csak gúnyolódást kapok mert nem vagyok olyan hű de szép). Tudom mikor érdemes inkább hallgatni a fölösleges fecsegés helyett,és állítólag humorom is van.

Mégis,elkerül mindenki,az osztályban lévő lányok lepattintanak,a fiúk szintén és annyira rosszul esik hogy mindenki többedmagával van a suliban,én meg csak egyedül mert ha odamegyek például a lányokhoz akkor levegőnek néznek (pedig korábban még egész jól elvoltunk).

Csak a felnőttek (tanárok) azok akikkel néha beszélgetek,de ők mégsem olyanok mintha egy korombeli barátnőm lenne:( Sulin kívül (főleg az általános iskolában) sok haverom és több közeli barátom/barátnőm van,de mégis rossz hogy a suliban nincs senki.

Mit tegyek?

15/L

(bocsi ha kicsit hosszúra sikeredett)