Lányok, ti hogyan szoktatok reagálni, amikor valaki az utcán (főleg munkások, ha építkezés mellett mész el) utánatok kiabál, megszólít, fütyülni kezd, stb?
Engem azért zavar, mert megalázónak érzem, olyan érzés, mintha meztelenül sétálnék az utcán, pedig tudom hogy minden kétlábú, nőnemű lénnyel ugyanez történik.
Mióta építkezés van az utcánkban, olyan ruhát kb. fel sem merek venni amiből kilátszik a lábam.
Érdekelne, hogy mások általában hogyan szokták ezeket lereagálni, mert nem akarom én bénán érezni magam amiatt, hogy egyesek minden nőt fel akarnak próbálni.
Köszi a válaszaitokat előre is:)
19L
@ 17:17 (kettő közül az első)
abszolút megértem hogy nem álommunkájuk van. de azért ennyire én nem általánosítanék a munkások között. igenis vannak normálisak, akik keményen dolgoznak, valószínűleg nekik is öröm egy csinos nő látványa, mégsem hozzák őt kellemetlen helyzetbe azzal hogy ezt a tudtára adják.
és hidd el, senki nem az örömöt sajnálja tőlük.
de nem azért megyek végig az utcán hogy másokat szórakoztassak.
azt mondod sz@rjuk le. csak ezzel sztem nincs megoldva a dolog:)
Nem tudsz màst tenni, figyelmen kivül kell hagyni. Jobb mintha elàllnà elötted az utat és maradna szemtelenkedni.
En is nagyon utàllom, de màr megszoktam, vagyis megszokni nem lehet csak félrecsapni a fejünket.
Figyelj kislány! Ennyire azért nem vedd komolyan a dolgot...
Engedd el a füled mellett, hadd fütyörésszenek. Biztos voltál ovis, akkor is a hajadat húzgáltuk meg vizet öntöttünk a nyakadba (ez amúgy a későbbi vizespóló-versenyek alapja volt akkoriban)
Ezek a mácsók a gangon még megrekedtek ezen a szinten, meg hát egymás előtt milyen menő mondogatni, "He, Jani, jóu kis bula ez, mi? Ja, tolnám...." egyebek.
Ne foglalkozz velük, vagy kerüld el az építkezéseket.
De megsúgom: nincs ebben rosszindulat.
Egy kisfiú.
Figyelj kisfiú!
rühellem ha kislánynak neveznek.
De megsúgom: nincs ebben rosszindulat:)
Én úgy megyek tovább, mintha meg sem hallottam volna. Egyáltalán nem érdekel, mit foglalkozzak vele? Ha nekik ez jól esik, csak hajrá, én ugyanúgy folytatom utamat, mintha mi sem történt volna. Túl nagy ügyet csinálsz belőle! Megoldani úgysem tudod, ez van, el kell fogadni...
Én fél évet éltem Törökországban, ott kb úgy néztek rám, mint nálunk a feketékre. Minden méteren megbámult valaki, a merészebbek be is szólogattak és akkor a bazárokról még nem is beszéltem, ahol szó szerint ragadtak a pasik, pedig még szőke sem vagyok! :) Ott megtanultam ezt kezelni, sőt még jól is estek néha a dicsérő szavak. Persze ott nem az ment, hogy "fú de megraknálak bébi", vagy hasonló, csak egy-egy kedves mondat, érdeklődés az eladóktól, járókelőktől "milyen szép szemed van" "honnan érkeztél?" "kellemes napot", stb. Kint ezek mindig mosolyra fakasztottak, hiszen egyedül voltam jól esett ha valaki hozzám szólt, pláne ha valami kedveset mosolygósan, még ha tudom is, hogy nem igen ember mivoltomnak szólt, inkább csak női lényemnek. :) Egy mosollyal fogadtam mindig a kedveskedést, olykor válaszoltam, majd továbbálltam. Ez senkinek sem fájt... Itthon sem fáj, ha lesz*rom, hogy a tetőn dolgozó munkásoknak nincs jobb dolga mint az én hátsómat bámulni. Ha tetszik, hát egészségükre! :D Nem azért megyek az utcára, hogy azon stresszeljek mikor ki mit fog beszólni aznap nekem! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!