Osztálytalálkozó. Ti mit tennétek a helyemben?

Sziasztok!

Most lenne a tizenegyéves általános iskolás osztálytalálkozóm. Alig vártam, hogy végre szervezzen valaki egyet, mert nagyon kedveltem az osztályomat, tök jó társaság voltunk, viszont sok emberrel nem találkoztam a ballagás óta, teljesen más városba mentek, stb. A középiskolás osztályom egy nulla volt, így még szívesebben emlékszem vissza az általános iskolás éveimre.

Most viszont van egy kis bökkenő. Az a lány szervezi, aki 8 évig kitűnő volt, mindig mindenféle versenyre küldték és év végén 100-féle jutalmat kapott. A város legjobb gimijébe járt, ott is kitűnő volt végig...

Én annyira nem voltam jó tanuló általánosban, amit szerettem, abból dicséretes ötös voltam, de akadt kettes is a bizimben, a tanárok valamiért nem kedveltek (mondjuk én sem őket..), így természetesen engem nem vettek fel biosz tagozatra az "elit" gimibe, így egy mezei középiskolában végeztem - mezei tagozaton.

A csajjal mindketten orvosira pályáztunk, de érettségi után egyikünket sem vették fel. Viszont én kihagytam egy évet és újrapróbáltam. Igazából addig próbáltam volna, amíg fel nem vesznek, mert középsuliban rájöttem, hogy vagy orvos leszek vagy semmi más. A csaj viszont nem próbálta újra, elment egy másik szakra.

Igazából én azt sem tudtam, hogy lesz osztálytalálkozó, nekem nem szólt ez a lány, mások szóltak nekem, hogy megyek-e...de az időpont sajnos nem jó nekem, mivel elsőéves rezidens vagyok és nem én csinálom a beosztásomat. Írtam a lánynak, hogy nem lehetne-e más időpontban, mert nagyon szeretnék menni. Egyetlen nappal kellett volna előrébb hozni vagy eltolni, de meg sem próbálta, meg sem kérdezte a többiektől, hogy baj lenne-e, ha áttennénk más időpontra. Azt írta vissza, hogy igaz, hogy a fél osztály még nem jelzett vissza, de az az időpont van és kész, de nagyon-nagyon sajnálja, hogy nem tudok menni (közben meg még a helyszín meg semmi más sincs eldöntve).

Most nem nagyképűségből mondom, de tudom, hogy irigy rám, meg neheztel, amiért engem felvettek... általános iskolában nagyon jóban voltunk, aztán középiskolás korunkban ha találkoztunk a városban vagy buszon, akkor beszélgettünk. Viszont amióta felvettek az orvosira, egyszerűen nem akar(t) észrevenni se az utcán, se a buszon, se a boltban, se az egyetemen, sehol. Elfordítja a fejét, hogy még köszönni se kelljen.

Szóval a lényeg, hogy ha nagyon nyalnék a klinikán, lehet, hogy meg tudnám oldani, hogy elmehessek az osztálytalálkozóra, de egyrészt mindig is rühelltem másoknak bájologni, másrészt meg ezek után nincs túl sok kedvem menni, elég rosszul esik a dolog, én soha nem voltam vele undok.

Szerintetek gürcöljek azért, hogy elengedjenek aznap, vagy pedig hagyjam a fenébe az egészet? Végül is ha találkozok egy volt osztálytársammal, mindig jót beszélgetünk, csak az mégis más, amikor úgy együtt van újra a csapat.