Van-e Magyarországon (nem hivatalosan) kasztrendszer?

Érdekes ez a műveltségi és vagyonbeli ... de végül is igaz, csak mindkettő abszolút jogosan van úgy, ahogy, és nem csupán beképzeltségről van szó. És akkor tudod mi a legérdekesebb? Hogy a legeslegelitebb körökben ez a kettő pedig abszolút összefonódik, mert egy vagyonos elit alapnak, amolyan önbecsülésnek tartja, hogy műveltségben se lehessen őket felülmúlni, és én olyanokról tudok, ahol egyik oldalról a pénz mindent meghatároz, és a 17 éves srác a legújabb BMW -kkel mászkál és budai lakásokat ad-vesz, másik oldalról meg szinte kitagadnák a családból, ha nem szerezne 2-3 igen rangos diplomát.

Úgyhogy a kettő együtt megy, higgyétek el. Létezik persze a nagyon sutyerák pénzes réteg, de tudod hol van az az elittől? Ugyan ... Ez olyan kb, mint pesti vagy budai elitnek lenni, na mert ez sem mindegy. A sutyerák a pesti, jórészt alvilági, kopasz, kigyúrt pénzes réteg, de az értelmiségi, finom stílusú elit, komoly kapcsolatokkal, pedig eleve csak budai, jómódú család lehet. Ez ismét amolyan alaptétel. Aki nem tudja, annak mondom, hogy egy pesti lehet akármilyen pénzes is, az eredendően elit budai körök soha az életben nem fogják befogadni maguk közé. Ezt is elit sráctól tudom, hogy pl. át nem teszi a lábát a pesti oldalra, kifejezetten lenézi a "büdös pestieket", számára az valami alsóbbrendű hely, ahova nem megy.

Aztán sztem te arra gondoltál az értelmiségi elit kapcsán, hogy vannak olyanok, akik szereznek egy X diplomát, és ez által megpróbálnak felkapaszkodni felsőbb körökbe, de azok a felsőbb körök ezen olyan jóízűt mosolyognak, és természetesen ilyenről szó nem lehet. Ez a réteg megmarad az alsó-középnek, azaz lesz belőle egy tanár, informatikus, közgazdász, akármi, de lényeg, hogy a komoly pénz és komoly kapcsolatrendszer közelébe nem kerül, marad egy alsóbb beosztott pozícióban. Felsőbb körökhöz nem lesz köze soha (max az ő mércéjével lesz nagyjából felső szintű a kapcsolat). Véleményem szerint ez a réteg sokkal rosszabb egyébként mentalitásra, mert ez egyfolytában bizonyítani akar, a kisebbrendűségi érzését folyamatosan ellensúlyozni akarja, de mivel ez sikertelen az elit budai körökkel szemben, marad is mindig frusztrált, és még inkább a "hatalmát" bizonygató ember szerepében. Egy elit fiatal szerinted foglalkozik azzal, hogy ő bármit is bizonygasson? Nem, mert nem érdekli, hiszen szinte genetikailag tudja, hogy úgyis övé a nyerő pozíció, a többiek max erőlködhetnek, de hiábavaló lesz. Na ezen is jót szoktak mosolyogni.

Érdekes dolgok ezek, amikről valamiért még csak beszélni se lehet, holott számtalan példával tudnám ezt az egészet színesíteni is, és egy napjainkban nem csak létező jelenség, hanem kérem szépen, a világ így működik. Csak ezt persze nehéz elismerni kívülállóként, na meg eleve ez az elit csak egy nagyon minimális %. Én is kívülálló vagyok, és bizony qurva nehezen fogadtak be egyáltalán a gimiben is, azt is csak egy szintig, na de olyan is volt, hogy a 3-dikos diáksrác oda ment a tanárhoz, hogy márpedig ma nem írnak dolgozatot, ha jót akar magának, és a tanár ezt csak nyugtázni tudta, és illedelmesen válaszolt, hogy rendben, akkor ma nem írnak. Ennyi. Az a helyzet, hogy a srác egy telefonnal elintézte volna, hogy kirúgják a tanárt, szóval ott neki nem lehetett sok szava, és ezt pontosan tudta is. Biztos furcsa egy helyzet ez sokaknak, de meg lehet szokni, na meg ők is észreveszik, ki milyen, és ki hogy áll hozzájuk, és ez meg rengeteget számít.

Én magam nagyon örülök, hogy elég speciális tapasztalatokat szereztem az elit gimiben, és itt most a légkör kapcsán elég egy olyanra gondolni, hogy számukra az is megmosolyogtató, hogy míg ők azért késnek óráról, mert a sportkocsijukkal nem tudnak leparkolni, addig a tanár néninek késik a busza. Na most ez is egy érdekes helyzet, mert akit nagyjából elfogadnak, azt hajlandók még haza is vinni suli után, de akit nem, azzal finoman közlik, hogy jó lesz, ha meghúzza magát. Izgalmas ez a világ, igaz?

"""A tapasztalatom az volt, hogy folyamatosan hülyének éreztem magam és nem tudtam beillieszkedni sem a családjukba, sem a baráti társaságokba. Teljesen más, és ami számora érték, az nekik inkább ciki, vagy csak valami olyan, amint lehet röhögni egyet, múló hóbort. """

Te is jól leírtál pár példát, de nem olyan nagy csoda ám, hogy nem tudtál beilleszkedni. Míg egy átlag középsulis mondjuk megy haza suli után, és mennek a haverokkal "gangelni" a városba vagy dvd-zni vagy tudom is én, valami hasonlót tevékenykednek, na addig az elit srác azért rohant haza, mert éppen a nagykövet úr családjával volt üzleti ebéd / vacsora, és bizony keményen részt vett benne. A szülők tárgyalták a maguk üzleteit, a gyerekek meg a sajátjukat, de persze az is sokmilliós tételű volt. A komolyság, felelősség pedig egyébként is elvárt, hiszen nem egyszer ment a srác apuci helyett egy üzleti tárgyalásra, ha az éppen nem ért rá, és valljuk meg, azért mondjuk multik igazgatóival felelősen tárgyalni az apja helyett, megkövetelt egy magas színvonalú felelősségérzetet és adott mentalitást, mert erre se akárki képes, főleg nem így tizenévesen.

Na hát szóval más világ, valakinek ez újdonság, sőt elképzelhetetlen, valakinek meg ez a természetes.

ma 08:31

Igen, amit leírtál, azokat én is így tapasztaltam, és nyilván nem tudtam ebbe beilleszkedni. Ezért sem értettem, hogy egyáltalán miért foglalkoztak velem akkor ezek a fiúk. Az elsőnél arra jutottam, hogy egyszerűen csak jó mókának tartotta, hogy ott bénázok.

A második egy jobb érzésű fiú volt, szeretett lepukkant kocsmákba járni és haverkodni mindenkivel. Gondolom emiatt sem feszélyezte, hogy én nem vagyok odavaló...

A harmadik egy elkényeztetett, önbizalomhiányos budai, egyetemi tanárok gyereke. Ő elmondása szerint csak azért volt velem, mert sz*rnak érezte magát és ennek megfelelően választott...

Szóval, igen, nemnagyon van átjárás. Ez így elég személyes, amiket leírtam. Nem a sérelmeimet akartam idecitálni, csak azt szerettem volna megmutatni a kérdezőnek, hogy mi van ilyen helyzetben. Nagyjából áthidalhatatlan a különbség, ha csak tényleg nincs nagy megértés a csóró felé. De az miért is lenne?

Egyébként ez teljesen természetes, és ha abba belegondolok, hogy én sem az árufeltöltők, a máv kalauzok vagy a kőművesek között keresek párt, úgy nyilván ők sem a jött-ment senkik között keresgélnek.

Aki nem lát ebbe bele akárcsak egy nagyon kicsit is, annak fogalma sincs, hogy milyen kicsik is vagyunk ezekhez az emberekhez képest... És nem azért, mert emberileg, agyilag kevesek vagyunk...

Egyébként az iskolában nálunk is voltak hasonlóak, amit Te is meséltél. Ezeknek az embereknek soha semmi aggódnivalójuk nem volt a tanulmányaik miatt. Mindegy volt, hogy hogyan tanultak, nem az eredményeiken múlt, hogy később hogyan boldogulnak... Kirúgni nem rúgták ki soha egyiket sem. Illetve tőlünk eltanácsoltak 2 embert, de nem tudom, hgoy ennek mi lehetett a hátterében, hogy őket elküldhették. A többi akármit megtehetett, az érettségiig biztosan eljutott. Nem is ez volt a lényeg...

És nálnuk is volt, aki beszólt a tanárnak, hogy ,,az apám egy nap alatt annyit keres, mint maga egy hónap alatt" stb.

Ez még a kifinomultabb társaság, ahogy Te is mondtad. A kigyúrt, kopasz banditákkal hál' Istennek nem kerültem eddig kapcsolatba, az egy másik különítmény...

Én azért nem mondanám a budai milliárdosokra, hogy műveltségi szempontból a legelitebb réteg. A legműveltebbek és a legnagyobb koponyák már zömmel külföldön vannak, vagy valamilyen csendes kis településen élnek. Egyébként a történelem folyamán és ma is az figyelhető meg, hogy a legokosabbak nem lenézik a szegényebbeket, hanem támogatják (lsd. alapítványok, szociális programok..stb.)Ha valaki egy budai villában Arisztotelészt olvas, és egy ceruzát nem tenne arrébb (a bejárónő megcsinálja), és fogalma sincs az "alsóbb" világról, azt én nem nevezném művelt, nagy tudású embernek.

Manapság: "Nem az az okos, aki el tud beszélgetni az atomfizikáról, hanem az, aki mindenkivel megtalálja a közös hangot."

ma 14:17

Azt hiszem, hogy nagyjából erre mondják, hogy ,,az írástutók felelőssége". Szerintem az eléggé hiányzik errefelé...

Én azért azzal nem értek egyet, hogy a kis parasztfiúból sosem lesz nagy milliomos.

Édesapám ugyanis így kezdte, földműves családban született, az egész család azon a településen élt, ahol ő is született, mindenki kétkezi termelő volt. Apukám gyerekkorában már elment kollégiumba és felnőttként megismerkedett azzal az üzlettel, amit ma is csinál. Ma magas beosztása van egy cégben és jómódú családban élek.

Oké, de most mondtad, hogy "beosztása van egy cégben" .... na most egy budai legfelsőbb körös elit emberkének soha az életben nincs semmilyen beosztása, max neki van 58 cége, ahol még azzal sem ő foglalkozik, hogy az emberkéket oda beossza, hanem mindenre megvan a maga embere, hozzá már csak a tiszta haszon kerül. Ennyi.

Például van egy nagy (hatalmas) szállítmányozási cég, több milliárdos havi forgalmat bonyolít le, kezdetben még irányítgatta az ürge, de csak amíg beindult, aztán meg kinevezett egy ügyvezető igazgatót, és azóta ő csak a havi hasznot szedi be, de igazából fogalma nincs arról, mi is történik a cégben úgy részleteiben. És most ez megint csak egy aprócska példa arra, hogy ezekben a körökben értelme sincs jó és jobb beosztásokról beszélni, mivel ilyen fogalom nem létezik. Ahogyan te is írtad, apukád ügyesen össze tudta szedni magát, jó pozícióba került, jó fizetést kap, na de nem ezt jelenti elit budainak lenni. A körbe bekerülni így nem lehet (nekem ez a véleményem és meglátásom). Legalábbis származást tekintve, mert aztán az is egy nagy igazság, amit itt valaki írt, hogy ezek a körök már jó ideje a Bp környéki kisebb falvakat kedvelik, és nem egy igen gazdagnak mondott falu alakult így ki az utóbbi évtizedekben. Sztem elitség szempontjából ebben speciel nincs különbség, hogy kiment vidékre vagy maradt Budán, hiszen Budának nyilván a legeslegjob helyein vannak, de ha el is ment, az üzleti élet akkor is a fővároshoz köti. Mindössze nyugalmat keres.

Na igen, aztán meg az elit sulik témájába bele se megyek jobban, mert soha nem ér véget ez a topic, mindenesetre egy külön mesét megérne. Ott valóban nincs olyan, hogy a gyerek megbukik, nekem egyszer egy éppen végzett (és nem annyira kedvelt) tanár kapcsán mondták a fiúk, hogy "na én aztán nem fogom magázni ezt a kis qurvát, mégis mit képzel ez magáról?", és hasonló jellegű megnyilvánulások voltak, egészen addig, hogy olyan óra is volt, amely csak papíron létezett, mert a gyakorlatban a tanárnéni drága nem mert bemenni, mert a 4-dikes fiúk megfenyegették, hogy kiteszik a szűrét, annyira nem bírják a képét. És mi lett ebből is? Semmi. Így ment el a tanév, tanár néni pedig olykor bent sírdogált a tanáriban, de lényeg, hogy óra nem volt. Nálunk olyan, hogy fegyelmi és társai ismeretlen dolgok voltak, csak nagyon de nagyon kirívó esetben tartottak egy igen formális fegyelmit, aminek persze semmi következménye nem lehetett soha.

Jézusom, mennyit tudnék én mesélni erről... :) De aki benne van, az tudja, aki meg külsős, annak meg furcsa és talán hihetetlen is.

Azért izgalmas téma ez is, nem?

ma 18:27

A formális fegyelmik nekem is ismerősek. Az én egyik ilyen osztálytársam pl. az osztálypénzt lopta el, és semmi következménye nem lett. Némi ejnye-bejnye volt, aztán vígan leérettségizett. Még csak vissza se kellett fizetnie, amit eltett...