Van-e Magyarországon (nem hivatalosan) kasztrendszer?

Mindenhol van, az egész világon, de ezt nem mondják ki. Illetve a klasszikus értelemben vett kasztrendszer ma már nincsen, elvileg mindenkiből lehet akármi/akárki.

Gyakorlatilag viszont ez valahogy így néz ki:

Ha szegény parasztnak születsz, nagy eséllyel az is maradsz. Nincs pénzed oktatásra, nem tudsz eljárni jó iskolákba. Marad a kétkezi munka, Tesco árufeltöltő, fagyiárus, földműves, kőműves, ilyesmik. Igaz, ha jó eszed van, nem feltétlenül végzed így. Ma már támogatják a szegény gyerekek tanulását is, kérdés, hogy mégis ebből hány gyerek részesedik... Ez az alsóréteg.

Ha jó helyzetű családba születsz, van némi pénz, de nincsenek kapcsolatok, az már jobb, de valószínűleg nem kerülsz a nagy pénz közelébe. Mondjuk ilyenek a könyvelők, titkárnők, recepciósok stb. Diplomások, de mégsem értelmiségi munkákat végeznek. Ez a középréteg.

Ha gazdag családba születsz, kiterjedt kapcsolati hálója van a szüleidnek, akkor elég nagy az esélyed arra, hogy olyan körökbe kerülj, ahonnan már könnyebben elérhetőek a jól fizető helyek/üzletek... Ez a felsőréteg.

Ez valahogy így megy az alapján, ahogy én láttam. A gyerekek nem tudják minden esetben meghaladni a szüleiket, és ez nem róható fel nekik szerintem. De persze az is igaz, hogy elvileg az esély ma már megvan mindenkinek a felemelkedésre. Elvileg. Gyakorlatilag csak azzal tudsz élni, azokkal a lehetőségekkel, amik adottak. Ezt pedig nagyban meghatározza egy család társadalomban elfoglalt helye. Illetve emiatt a lehetőség miatt nagyobb lett a verseny az emberek között, így akik erőszakosabbak és jobban tudják érvényesíteni magukat, azok előbbre is jutnak valószínűleg.

én hallottam olyanról, hogy a gazdag gyerek a magántanárral a magyar kasztrendszert tanulmányozta ....

természetesen VAN! egy alsó rétegből származó parasztgyerek soha nem lesz egyenlő azzal az úrifiúval, aki 16 évesen is sokmilliós tétellel tőzsdézik a laptopján egész nap, az iskolában is, és lebaxxa a tanárt, ha ezért szólni mer neki (de persze nagyrészt nem mer, mert nekik van külön elit iskola is), suli után (olykor helyett) meg megy a baromi nagy tétű üzleti tárgyalásokra

Szóval e két apró példa alapján is azt mondanád, hogy nincs kasztrendszer, és ez a két különböző srác bármikor is lehet egyenlő?

szerelemnél is van! pontosabban a felsőbb körös fiatal eleve úgy ismerkedik, hogy csakis a saját vagy felette levő körökből, és erre is tudok példát mondani. volt a (persze alapítványi, pénzes) gimiben egy nagyon elit származású srác, akinek megtetszett X csajszi, már majdnem lett is valami, de aztán megtudta, hogy mégse olyan körökből származik, és ezzel ott azonnal vége is lett mindennek, ami még el se kezdődött. kész, egyszerűen nem érdekelte tovább.

most erre is lehet fújjogni, de ha belegondolunk, nagyon racionális hozzáállás ez, mert ha két eltérő társadalmi helyzetű fiatal kerülne össze, abból bizony csak problémák adódnának folyamatosan. nem beszélve arról, hogy a felsőbb körök kifejezetten nem engednek be maguk közé idegent, és ez is logikus mentalitás, hiszen az alsóbb rétegből származó egyszerűen meglenni se tudna a felsőbb körökben, mert más a viselkedés, más a vélemény mindenről, más témák kerülnek elő stb, szal csak egymást hoznák kölcsönösen kényelmetlen helyzetekbe.

Úgyhogy lehet lenagyképűzni pl ezt az úrifiút is, de mindössze abszolút racionálisan viselkedik, amikor így tesz.

ma 11:11

(Én voltam a második válaszoló.)

Egyébként teljesen így van, ahogy írtad, és én is saját tapasztalatból meg tudom erősíteni. Na, nem én vagyok a nagyon gazdag felsőbbkörös persze. :-) :-( Viszont anno egy budai gimibe jártam, én kis csóró, naiv vidéki kislány. A diákok jórésze budai kacsalábon forgókban lakott, és volt szerencsém 1-2-vel járni is közülük. Nem, én soha nem nyomultam, ők jöttek hozzám, ma sem értem, miért... Igaz, nem vagyok csúnya, buta sem, csak tudatlan voltam, akkor még keveset láttama világból...

A tapasztalatom az volt, hogy folyamatosan hülyének éreztem magam és nem tudtam beillieszkedni sem a családjukba, sem a baráti társaságokba. Teljesen más, és ami számora érték, az nekik inkább ciki, vagy csak valami olyan, amint lehet röhögni egyet, múló hóbort.

Egy így bekerült ember nem tudja, hogy mik a valódi erőviszonyok akár családban, akár egy társaságban. Kinek mit illik, szabad mondani akár saját magadról, akár a családodról vagy a párodról. Lehet, hogy valaki azért jön oda smúzolni veled, hogy kiszedjen valamit a párodból kihasználva a tudatlanságodat. Aztán ott vannak a pletykák, amiket előszeretettel terjesztenek egymásról, így nagyon le tudnak járatni egy embert. Az én jóhíremet az egyik ilyen ,,barátom" pl. azzal tette tönkre a középiskolában, hogy elhintette több embernek, hogy már ismeri a testem intim részeit... Soha nem voltam ribanc, de ezzel a ,,priusszal" elég nehéz már elhitetned, hogy nem vagy az, és elég nehezen fognak komolyan venni.

Szóval ez így megy. Mindenkinek pontosan megvan a helye, mégha nincs is kimondva. Egy ilyen társaságban az embereknek nagyon kifinomult eszközeik vannak arra, hogy hogyan golyózzanak ki valakit. Nagyon ritka, hogy egy ilyen ember őszintén és annyira tudjon szeretni téged, hogy megvédjen és elmagyarázzon neked mindent, hogy kivel hogyan illik viselkedned. Ellenkező esetben csak egy kis játékszer leszel, aki tudatlanságánál fogva lejáratja magát, amivel tulajdonképpen csak megnevetteted őket. Esetleg még évek múlva is felemlegetnek az anekdotáikban és jókat kacagnak rajtad. Csak igazi, őszinte szeretet esetén lehetséges a beilleszkedés, de én kétlem, hogy ezeknek az embereknek a nagy része ismeri ezt a fogalmat...

Aztán volt egy másik hasonló, jólszituált családból származó barátom egy rövid ideig. Nem működött, még úgy sem, hogy ő egy elég normális fiú volt. Ő legalább nem szivatott meg, emberként kezelt. De nem ment a dolog, teljesen mások voltunk és én sosem éreztem jól magamat abban a társaságban.

A harmadik párom, akivel úgy 2 évg voltam együtt, szintén elég módos, értelmiségi családból való volt. Ő is hasonlóan ,,jóindulatú" volt az elsőhöz, csak ő még inkább szeretett volna kicsinálni és folyamatosan éreztette velem, hogy nem becsül. Pontosan azért, mert én vidéki vagyok, mert vonattal járok a fővárosba, mert nem vehetek meg annyi könyvet, amennyit akarok, mert nekem drága a mozijegy, mert nincs pénzem kávézóba járni vagy a városban enni. Mert én nem olvastam annyi könyvet, mint ő, nem ismerek annyi filmet, mint ő stb... Borzalmas volt. Én meg csak tűrtem és annyi szeretetet pazaroltam ezekre a szemetekre, hogy életük végéig élhetnének belőle. De hát ugye pénz beszél, kutyasz*r táncol. Ez a nagy igazság. :)

persze, ez így van. én az egyik -mondhatni- legelitebb budai gimiben voltam (annyira, hogy oda járt akkoriban a mostani milliárdosunk csemetéje és hasonló kaliberű emberkék), és pontosan megtapasztaltam ezt az egészet. Úgy van, ahogy írod, teljesen felesleges erőltetni bármit, mert hiába a szép álmok, sajnos a valóság más, és képtelenség beilleszkedni az ő köreikbe kívülről.

Aki nincs ebben benne, az azt se tudja, miről beszélünk, és azért nem, mert ez a bizonyos felső körös elit azért egy igen szűk réteg, és a nagy átlagnak pedig fogalma nincs az egész elit-életmódról. Hiába is részletezném, ebbe születni kell, nem tudom lényegretörőbben.