Hogy vélekedtek a hajléktalanokról?

A büdös embereket én sem szeretem.

De a világunk berendezkedése olyan, hogy a felfokozott versenyre épül. Van aki ezt már nem bírja. Azokat nem annyira tartom egyébként sikeresnek, akik a karrier okozta stressztől ötven évesen agyvérzést, vagy szívinfarktust kapnak. Szerintem az egész társadalmi berendezkedés rettenetes, ennek egyik jele a hajléktalanság, de a másik oldal pl. a túl gazdag emberek, és/vagy a munkába belerokkanók, akik esetleg nem is látják a gyermekeiket, annyit dolgoznak. Idétlen, hogy a társadalom ilyen módon épül fel. Régen itt is máshogy volt, :-) illetve az USÁban még cikkibb a helyzet, ill. más kultúrákban ma is máshogy van (ld. Fülöp Márta versenypszichológus). Tehát nem csak úgy lehet, ahogy mi csináljuk.

A hajléktalanok egy része válás miatt vesztette el a lakását, vagy állásvesztés miatt az albérletét. Egy részük munkaképtelen krónikus elmebeteg, aki a rokkantnyugdíjából nem tud enni, gyógyszert is venni és lakni is valahol. A hajléktalanok kb. 5%-a olyan, aki önként választotta a hobo életformát, de ők nem is koldulnak, hanem erdőkben, barlangokban laknak és alkalmazkodtak az életstílusukhoz. Ez az 5% az, akik "önhibájukból" hajléktalanok, persze ők ezt nem is élik meg problémaként.

Ha valaki az utcára került, onnan nehéz felverekednie magát. Pl. egy állásinterjún nem lehet mosdatlanul, szakállasan megjelenni. Van, aki kifogástalan öltönyben-nyakkendőben megjelenve az interjún, diplomákkal és nyelvvizsgákkal, hiába keres munkát hónapokon vagy éveken át. Ezek után vicces dolog mondjuk egy hajléktalanná vált szakmunkástól elvárni, hogy szerezzen állást. Vannak ugyan hajléktalanszállók, de ezek túlzsúfoltak és gyakori ott a lopás.

Sokan rendkívül agresszívek a hajléktalanokkal szemben, mocskos disznóknak, nem-emberi lényeknek tekintik őket. Agressziójuk annak a szorongás elűzésére szolgál, amit az ébreszt bennük, hogy tudják, akár ők is lehetnek hajléktalanok. Ezzel a gondolattal nehéz is megbarátkozni, mert általában szeretjük bemesélni magunknak, hogy a világ igazságos hely, és valahogy igazán rossz sora csak a rosszaknak lehet. Ez a mesékben biztosan így van, a valóság azonban nem mese.

A hajléktalanok kb. fele-kétharmada egyébként valóban alkoholista. De megnézném a hajléktalanokat bátran kioktató válaszolókat, hogy hány %-uk NEM lenne alkoholista az első utcán töltött hónap után.

Én szoktam beszélgetni hajléktalanokkal, amikor odajönnek lelejmolni. Arra a következtetésre jutottam, hogy hajléktalanná válni igenis komoly erőfeszítés árán lehet, az interjúalanyaim nagy többsége dacból csinálja, pedig volna hol laknia és munkát is biztosan csinálna. Van az emberi pstichében egy hajlam, ami infantilis módon meggátolja az embert abban, hogy felnőjőn, ezzel függésben tartva őt másoktól. A nem-hajláktalan emberek nagy része is rendelkezik ezzel, csak náluk ez másképp nyilvánul meg... Az alkohol meg társjelenség, teljessé teszi a magatahetetlenség és a kiszolgáltatottság illúzióját, ezek az emberek soha nem vették észre, hogy mennyi erejük van, és soha nem szembesültek a saját erőfeszítéseik sikerével...

"senki nem várt semmit tőlem..." Deák Bill Gyula- Rossz vér

Most nincs kedvem leirni a velemenyemet, viszont azt kijelentem, hogy fekete pakot es gyoziket szivesen latnam kukat turni :D

S.