Keresztények, ti, hogy vélekedtek a más vallások követőivel szemben?

"Én úgy tanultam hittan órán, hogy az kerül mennybe, aki saját lelkiismeretének megfelelően él. Vagyis az ateista is akár, ha tisztességesen él. És szerintem ez így teljesen ésszerű."

Mi az hogy "tisztességesen" és mi az, hogy "saját lelkiismeretének megfelelően"? Nem gondolod, hogy ez nagyon, de sokszor tényleg nagyon eltérő?!

Az igazság és a Bibliai hitben járás nem ilyen megengedő és szinte szó szerint, mindent elfogadó.

De a kérdező kérdésében van egy pont, amit meg szeretnék válaszolni.

Értelemszerűen sokan halnak meg úgy, hogy nem ismerhették meg a Bibliát, Jézust és a róluk szóló igazságokat. Azt mondja a Biblia, hogy "lesz feltámadása mind az igazságosaknak, mind az igazságtalanoknak".

Ez a hiedelemmel ellentétben nem azt jelenti, hogy minden régi gonosztevő - még azok is, akik Isten ítélete alatt/miatt haltak meg - fel fognak támadni, hiszen ők elnyerték a büntetésüket, a halált. Azt jelenti, hogy azok, akik Isten igazságát nem ismerhették meg a körülményeik miatt, azok feltámadásban részesülhetnek és lehetőségük lesz állást foglalni.

De az is értelemszerű, hogy sokan már véglegesen állást foglalva haltak meg. Ők magukat ítélték el.

Hát nem, mivel pl a buddhisták újjászületnek tehát nyilván nem kerülhetnek a mennybe, bár ennek a vitának itt nem sok értelme van, hisz ez csak majd később derül ki számunkra, de gondolom, hogy elméletileg kérdezed.

Szóval elméletileg: minden ember a mennybe kerülhet, ha becsületes, bűnök nélküli életet és, vagy halála előtt megbánja bűneit.

Ez a zsidó-keresztény-buddhista-iszlám ellentét inkább már a fanatikus emberek vitája mintsem a Bibliáé, v a koráné...stb.

ma 14:06

Én nagyon örülnék neki ha így lenne (és sokkal tisztességesebbnek is tartanám), de úgy tudom a kereszténység egyik alaptétele az eredendő bűnben való hit. Ha nem hiszel Jézusban aki leszedné rólad akkor az eredendő bűnnel akkor is elkárhozol ha te voltál a legszentebb ember a világon. (Ami ritka nagy kitolás, de hát ez van.)

Régen, még a II. Vatikáni zsinat előtt volt a katolikus egyházban egy bűvös mondatocska: Extra ecclessiam nulla salus. Ez azt jelentette, hogy aki nem tartozik a katolikus egyházhoz, az egyszerűen nem üdvözülhet. Aztán szerencsére jöttek jobb korok, és belátták, hogy ez egy kissé igazságtalan lenne. Hiszen rengeteg ember él,aki nem a katolikusokhoz tartozik, mégis jó ember. (vagyis ez nem az egyháztól függ)

Akkor megváltoztatták ezt az álláspontot.

Személy szerint úgy gondolom, hogy az emberekben van egyfajta alaptörvény/természeti törvény. Valahol mindenkibe megvan a jó. A legtöbb ember megbotránkozik egy bántalmazáson, egy gyilkosságon, egy igazságtalan eseményen. Aki hallgat az alaptörvényre, és aszerint él, azzal nekem nincs semmi baj. És miért ne üdvözülhetne? :)