Egy öngyilkos bátor, vagy gyáva ember?

"Nem bátorság, ha valaki meg meri tenni, hanem inkább hülyeség, mert honnan tudhatja, hogy holnap nem-e lesz jobb?"

Az öngyilkost nem érdekli az se, ha holnap jobb lesz.

23/F

"ArankaAry válasza:

gyáva, hiszen elfut a problémái elől!!! nem pedig megoldja őket!"

Nagyon ügyesen elszajkóztad az ismert közhelyet, anélkül, hogy belegondoltál volna.

Ha most elvenné valaki tőled az összes rokonodat, pénzedet és munkahelyedet és levágná az egyik lábadat, akkor te ezt a problémát pontosan hogy oldanád meg? Mennyire lenne kedved élni?

Az öngyilkosok nem "elfutnak a problémáik elől", hanem egyszerűen kiveszett belőlük az a képesség, hogy megoldják őket. Pontosabban nem hisznek benne, de szerintem az lényegében ugyanaz. Van, amikor egy ember annyi rosszat kap, hogy nem bírja ki ép ésszel, és nem működik a problémamegoldó képesség. És a fent említett szituációt te pl. meg tudnád oldani?

Ennyit kellene csak utánagondolni, mielőtt leírod az ostoba közhelyedet.

Hát nem gondoltam éppen ilyen speciális helyzetre, és nem tudnám megoldani. De hát akkor nem is gyávaságból meg nem is bátorságból lenne öngyilkos! Szóval nem is jó maga a kérdés. Akkor helyesbítek, nem gyáva, de nem is bátor.Mondjuk szituációtól függ.

Köszönöm a "kedvességed" és a felvilágosítást! :)

Nem hiszem, hogy gyávaság vagy bátorság kérdése ez főként. Az itteni hszekben is olvastam okos dolgokat meg egyszerűeket, amiket valóban ált. olyan szerencsés emberek írhatnak akik: vagy nem hajlamosak a depresszióra egyáltalán, vagy eleve jó tulajdonságokkal jöttek a világra, nem volt semmi baj szülés közben (oxigénhiány, ilyesmik), nincs valami genetikai betegségük stb... Akinek van az érzi igazán a társadalmi megvetést MINDEN NAP méghozzá a saját bőrén. Szerintetek meddig lehet ezt megúszni anélkül, hogy sérülne valakinek a lelke, úgy, HOGY AZ ISKOLÁKBAN közben van, hogy tök átlagos gyerekeket pécéz ki és tesz tönkre a többi... ugyanmár...

Igen, alapból szerencse kérdése, hogy minket kivetnek-e, megaláznak (tegyük fel napiszarra, 'oltogassuk' mer megérdemli hehe, de viccesek vagyunk), vagy olyan oltári szerencsések vagyunk, hogy olyankor születünk amikor mind a társadalmi normák, érdeklődés, közizlés kedveli azt amilyenek a biológia véletlen játéka folytán lettünk... Ehez jó adag szerencse kell mint mondtam. Persze lehet valakinek defektje, ha azt tudja ellensúlyozni, de olyankor maga a defekt is átcsaphat 'pozitív' megítélés alá.

Azért valljuk be, az átlagember értelme még mindig csak addig terjed ki, hogy humoros féligazságok alapján, saját egoja fényezésének érdekében tömegekbe gyűlve halálra kövezzen egy másikat (metafórikus értelemben van ez jelen most, de régen a gyakorlatban is űztek ilyesmit).

Szóval bátor vagy gyáva egy sérült, defektes ember aki öngyilkos lesz? Na ne nevettess, szó sincs ezekről a fogalmakról, ez inkább csak egyenes következménye annak, hogy az egyén elszakad, képtelen tovább cipelni a keresztjét, azt, hogy akárhová megy gúnyt űznek belőle, megalázzák, bántják, stb.. Továbbá ott van az, hogy, ha tehetséges is, de szerencsétlen módon (pl ma a rajzthetségek talán annyira nem élik fénykorukat, nem divatszakma mint a matek, fizika, infó, amikből az it korában azért elég jól meg lehet élni), ismertem már elég meggyötört embert aki ugyan tehetséges volt,a kutya se törődött vele, mert az már nem menő.

A leg szánalmasabb az egészben, hogy még halálukban is bántják az ilyen embert, ahelyett, hogy békénhagyják :) Bár szerintem nem eléggé tisztázott itt maga a kórkép, miért lesz bvalaki öngyilkos? Mert elütik a cicáját? vagy olyan súlyos defektek miatt amiket írtam, amik miatt egy népirtással a seggünkben joggal érezheti magát hiábavalónak, koloncnak az az ember...Ekkor teljesen érthető, hogy a halált választja, nincs értelme így élnie, ezen a világon hiszen minden amire szüksége lenne (szeretet, megbecsülés, nyugalom) sosem lesz része az életének, sem a család, se semmi.

Na mindegy részben amúgy is mindegy miért öli meg magát valaki, a lényeg, hogy idáig eljut ami pedig marhára nem lehet véletlen :D És minden egyes ember ezen a földön felel a halálukért ;) Azért mert nincs rend, a társadalomban is bizony 'válság' van, nem csak a gazdaságban, csak ennek a felfogása kicsit több agyat igényel, mint a politikai gerjesztés.

Apropó: Nem ide tartozik, de ma megyek az utcán és csak tarajos, kopasz, kicsit elhízott, kifejezetten rosszarcú bzigyereket látok. Kész. Ezek a jövő polgárai?:D XD ááá, Jézusom :D Ilyenek között nem csoda, hogy a hülyegyerek 17 évesen azzal szórakozik, hogy felvágja az ereit... Ilyenek között csak megbolondulni lehet...

Sajnálom az embereket, mert még nem érettek meg rá, hogy felfogják: Hiába kapálózol, vergődsz jobbra vagy balra, csak egy halálraítélt húsdarab vagy. Egy partravetett halhoz tudnám magunkat hasonlítani. Bár ez feltételezi, hogy nem mindig voltunk mi a parton :/ Talán valahol úszkálhatnánk (ezt az állapotot nevezik a Bibliában paradicsomi állapotnak) Én nem hiszem, hogy ezek a képek értelmetlenül élnek a fejünkben és jelennek emg annyiszor annyi formában..biztos van jelentősége, csak mondom, a sok hülyeség amiket az arcunkba tolnak elveszik a lehetőségét, hogy ilyen fontos dolgokkal foglalkozzunk :( Pedig lenne értelme.

Másik: Mi mindannyian csak egy híd vagyunk, egy híd az előember és megtestesült emberi csoda, minden önképünk leghíúbb és legcsodálatosabb képe között...Az ISTEN között. Szerintem minden ilyen archetípus, ŐSKÉP, azért létezik a fejünkben, azért van ott agyunk szegletében már az ősidők óta (tényleg, már a legősibb irodalmi alkotásokban ott van az istenség, az ember isteni hatalomra való törekvése stb..)

mert ilyenné kell válnunk... Ezt pedig a tudományok segítségével érhetjük el. Akkor pedig ezzel kellene foglalkoznunk, nem bromságokkal :) Csak ugye ez nehéz, meg sokan fel sem fogják ezt, nem jut el az agyukig, meg elvakítja őket a sok szr, saját egojuk fényezése vagy védelme..

Nagyon érdekesek a hozzászólások - én azokkal értek egyet, akik nem ítélik el őket. Én nem tartom sem gyávaságnak, sem bátorságnak. Egyszerűen más tudatállapotban vannak, mikor elkövetik a tettet. Én szerencsére sosem tartottam itt - bár gyakran kerültem mélyen elkeseredett állapotba.

Én leginkább azokat értem meg, akik súlyos, gyógyíthatatlan betegek, nyomorékok, vagy hajléktalanok, az ő esetükben szinte lehetetlennek tűnik a megoldás (bár csodák persze vannak, de ha valaki nagyon elborult, nem hisz a tündérmesékben).

És igen. Sok hozzászóló pufogtat szépen hangzó közhelyeket - valószínűleg minden jót megkaptak az élettől, nem értik, hogy nem mindenki kerül önhibájából súlyos helyzetbe.

Például pestisként terjed a munkanélküliség - ha tartósan nincs munka, veszélyben a megélhetés, az egészség, a sikertelen embereknek a kapcsolatai is leépülnek - ezután nem csoda, hogy sokan ezt az utat választják.

Én úgy vagyok ezzel, amíg az egészség, és a lakhatás megvan LEHETŐLEG NE ez legyen a megoldás. És még miért NE...Több ismerősöm követett el öngyilkosságot, de mind megmentették őket - és valamennyien súlyos károsodás szenvedtek. Vagy pszichiátriai, vagy testi értelemben. Hány, meg hány ember válik nyomorékká egy ügyetlenül elkövetett öngyilkossági kísérlettől...

Emellett sokan segélykiáltásnak, figyelem felkeltőnek követik el, de a tapasztalatok szerint az emberek csak megvetik, lenézik őket, valójában inkább inkább öngól.

Szerintem nem is kéne erőltetni a megmentősdit - pláne súlyos betegeknél -mindenkinek maga dolga, hogy rendelkezik az életével. A tradicionális vallások szerint halálos bűn az öngyilkosság - más vallásnál meg dicsőség.

Szóval: ha lehet, és egy csekély remény van - ne tegyétek! De nem ítélkezem senki fölött.

Egyértelműen gyávaságnak tartom.

Szánalmas dolog.

Bipoláris zavarom van és egész gyermekkoromban vertek a szüleim.

Nincs olyan nap, amikor ne gondolnék a szomorúságomra és a reménytelenségemre, minden nap több órát sírok.

Nem vagyok jó semmiben és elrontottam az egész életemet, pedig még nagyon fiatal vagyok.

De nekem úgysincs jövőm.

Anyám meg is mondta, hogy egy undorító, gyógyszeres elmebeteg leszek, amíg meg nem döglök.

Sajnos igaza is lett.

Mindennek az ellenére NEM lettem öngyilkos, mert lehet, hogy elmebeteg vagyok, de gyáva viszont NEM!

Egy életen át küzdök tovább és soha nem adom fel.

Akik öngyilkosok lesznek, azok elmenekülnek a szenvedés elől.

Alig van rá példa, hogy valaki okkal teszi ezt meg.

Gyáva alakoknak tartom az öngyilkosokat.

Pár másodperc alatt szétszedi őket a vonat, utána pedig vége van a szenvedésnek.

Hát, ennyire még én is képes lennék!

Aki öngyilkos lesz, nem mutat fel vele semmit.