Egy öngyilkos bátor, vagy gyáva ember?

Szerintem nem lehet egyertelmuen gyavanak vagy batornak nevezni egy ongyilkost.

Gyava, ha az ongyilkossagot a problemai elol valo menekulesre hasznalja.

Bator, ha azert vallal ongyilkos akciot, hogy ezzel masok - esetleg tizezrek eletet mentse meg (lasd Japan, az atomeromuvet huto szemelyek - nekik mar nincs tul sok hatra az eletukbol, egyik sem fog nyugdijat kapni... ok a bator ongyilkosok az en szememben)

Es a harmadik eshetoseg, amikor sem nem bator valaki, sem nem gyava, egyszeruen csak humanitarius onmagahoz: ha olyan, gyogyithatatlan betegsege van, es ugy gondolja, hogy nem akar tovabb fajdalomban es kinok kozott elni. (a kutyakat es lovakat elaltajuk, ha menthetetlenek, ugye...?)

Ne itelj senkit gyavanak vagy batornak - mert ne itelj, hogy ne iteltess.

Komolyan, ti nagyon sötétek vagytok... (tisztelet a kivételnek)

Az ember nem azért marad életben, mert bátor. Ha valakinek nincsen miért élnie, csak szenved hosszú időn át, tök mindegy, mennyire bátor, rég nem is érdekli az ilyesmi. Senki nem fog csak bátorságból életben maradni, ha nincs kiút.

És nem tudom, hogy képzelitek, hogy megítélhettek egy olyan embert, aki idáig jutott.

"És nem tudom, hogy képzelitek, hogy megítélhettek egy olyan embert, aki idáig jutott."

Te most mit csinálsz? Ítélkezel mások felett a véleménye szerint. Nem vagy különb senkinél!

Helló! Én túl vagyok egy öngyilkossági kísérleten meg jó nagy adag pszichiátrián :D Szerintem aki ilyesmi szeretne, az nem sorolható be egyikbe sem, se nem gyáva, se nem bátor, rég túl van az ilyesmin.

"Bátor halál"-nak azt nevezném, amikor valaki mondjuk feláldozza magát a családjáért vagy a hazájáért vagy a közös jóért. Az öngyilkos semmiképpen sem bátor.

Gyávának sem mondanám. Azt mondjátok, az öngyilkos menekül a problémái elől. Ez nem igaz. Aki öngyilkos, annak annyira be van szűkülve a látótere, hogy egyszerűen nincs más megoldás számára. Szóval nem az van, hogy lát több megoldást, és ő gyávaságból a "legegyszerűbbet" választja, hanem egyszerűen nem lát több reális megoldást a problémáira. Mivel pedig azt az egyetlen dolgot teszi, amit szerinte tenni lehet, gyávának sem mondanám.

Szóval se bátor, se gyáva, nem lehet besorolni sehova (kivéve speciális helyzeteket persze). Miért lenne bátor vagy gyáva az, aki megoldja a problémáit? Még ha radikális megoldással is.

23/F

"És nem tudom, hogy képzelitek, hogy megítélhettek egy olyan embert, aki idáig jutott."

Szerintem neki teljesen igaza van. Az utána következőnek: mielőtt lepontozod, tedd fel magadnak a kérdést: túl vagy már öngyilkossági kísérleten? Ismered azt a lelkiállapotot?

Nem tudom, hogy bátor-e, de gyávának semmiképp nem nevezném. Engem egyébként az zavar itt igazán, hogy csupa olyan ember nevezi őket gyávának, akiknek amúgy minden megvan az életükben és sosem jutottak el odáig. Ha látnál az utcán egy kis taknyos gazdag ficsúrt, akinek a szülei eleve megadtak mindent, és odaállítana egy hajléktalanhoz és elkezdené ráolvasni a fejére, hogy hogyan juthatott el idáig, akkor nem azt gondolnátok, hogy annak az elkényeztetett hülyegyereknek fogalma sincs róla, hogy mit beszél? Hiszen ő sosem volt a hajléktalan helyzetében, aki talán úgy jutott oda, mint abban a példában, amit itt fentebb írtak.

Nem hasonlítok senkit egy ilyen gyerekhez, egy csak egy sarkított példa, de azt akarom ezzel mondani, hogy aki öngyilkos lesz vagy akar lenni, az nem viccből csinálja valószínűleg. Szerintem sokan közülük bölcsebbek, mint az átlagember, aki sosem gondolt ilyesmire, mert közelebb érzik a "halál szelét", ezáltal érettebben látják már akkor az életet magát. Hisz azt tudod értékelni igazán, amit akármikor elveszíthetsz. Aki normális lelkivilágban él, fogalma sincs, milyen lehet egy ilyen ember világnézete. És én is azt hiszem, hogy ez nem egy kényelmes megoldás, egyszerűen az öngyilkos már nem lát magában képességet arra, hogy máshogy tegyen. Nem lát más megoldást, nincs reménye, ezt látja az egyetlen útnak. Szerintem végső soron kell hozzá bátorság, de az a bátorság a kétségbeesésből jön, így inkább abból kell sok.

"mindenképpen gyáva.az öngyilkossághoz nem bátorság kell csak elborult agy."

Az ilyenek dühítenek fel igazán. Kíváncsi vagyok, ez a válaszoló mit érezne, ha hirtelen elveszítené az összes barátját, legközelebbi rokonait, a munkahelyét, és mindent, amit fontosnak tartott. És kijelentenék, hogy olyan betegsége van, amivel nem fogja sokáig bírni. Nem, nem kívánok semmi ilyesmit, de legalább elgondolkodhatna ilyeneken, mielőtt ilyet leír.