Csak engem döbbent meg az els két válasz ennél a kérdésnél?

Abban igazad van, hogy viszonozni kell a segítségüket, de kérlek gondolj bele, hogy Japán ötvenszer vagy még többször gazdagabb ország mint Magyarország. A károkat a kormány zsebből ki fogja fizetni, viszont az ember életeket nem lehet és igazából ezért vannak elkeseredve nem az anyagi károk miatt...

Hát ezaz, az emberi életeket hol fizetik meg? Lehet akármilyen gazdag ország, a halottakat már nem tudják visszahozni és ez szomorú. Borzalmas, ami történt..

Nem csak téged, kedves kérdező, engem is ledöbbent, mennyire érzéketlenek az emberek, valamint mennyire nem törődnek mással, csak a saját bajukkal. Ahol ekkor a baj, mint japánban, ott bizony minden segítő kéz jól jön, bár az ő helyzetükben kevésbé anyagi, sokkal inkább emberi segítségre van szükség. Kereső-mentőcsapat, orvos, ápolószemélyzet, takarításban, és később az újjáépítésben kell a segítség. Attól, hogy anyagilag jobban állnak, még kell a segítség a sérülteknek, kell a segítség az eltűntek keresésében, stb. Nekem is sok bajom van (főleg anyagilag állok a csőd szélén), de az ilyen hírek hallatán én úgy érzem, az ott élőkhöz, a sérültekhez képest, azokhoz képest, akiknek eltűntek a szerettei, na, hozzájuk képest szerencsés vagyok.

Fiatal vagy és naív!Majd ha felnősz jobban átlátod a dolgokat.Most viszont tényleg odatehetjük magunkat,mert most oda-vissza működik a segítség(bár ez csak gesztus szerintem).A borzasztó hogy Európa+USA eteti Afrikát,akik ezt élvezik és sz@rnak változtatni a sorsukon.Néhány éve is volt az a nagy cunami.Egy magyar ember kiment és intézkedett.Vizet,kaját vitt nekik,gondoskodott róluk,hajnalig talpalt,aztán másnap újra!A helyi túlélők mit csináltak addig?Imádkoztak.

Az emberi életeket nem hozhatják vissza, illetve azt az élményt sem veheti már el senkitől semmi és senki, amit a túlélők átéltek, ahogy rájuk omlott a házuk, ahogy városok váltak egyenlővé a földdel. Én úgy gondolom, hogy ha nem is pénzzel segít az ország, de annyi emberség igen is kell hogy legyen bennünk, hogy ha van "fölös" mentőcsapatunk, akkor küldjük, hátha egy-két életet még megmenthetnek, ha vannak "fölösleges" orvosaink, akkor küldjük... én úgy érzem egy ilyen alkalom sokkal fontosabb mint pl az hogy a katonáinkat olyan helyre küldjük háborúzni, amihez az ég világon semmi közünk. Jóérzésű ember nem hinném hogy nem érti meg mit élhettek át azok az emberek. Én már ha csak belegondolok abba, hogy mindenem elveszik, amiért egy életen át dolgoztam, és akkor már ismerősök, barátok, családtagok haláláról még nem is beszélek, fogalmam sincs hogy dolgoznám fel, és már csak az is jól esne, ha bárki odajönne és megfogná a kezem, hogy minden rendben lesz, vagy ha valaki vállán kisírhatnám magam. Az hogy van pénze az államnak arra, hogy a károkat kifizesse az nem jelent semmit. Nekem kifizetheti, az nem hozza vissza azt, amiért egy életen át dolgoztam, ahogy az emberi kapcsolataimat sem, és a félelmet sem űzi ki belőlem, hogy mikor fog ez újra megtörténni. Hála istennek minket messziről elkerültek az északon levő brutális árvizek, és a vörösiszap is, ami csak egy töredéke annak, ami most Japánban, avagy akárcsak nem rég Új-Zélandon történt (pedig az is csak kis töredék a jelenlegi Japán helyzethez képest). Minden olyan embernek aki nem képes felfogni, hogy miért megy az ember ilyen helyre segíteni, bekéne szervezni egy ilyen programba. Én az ország másik felén lakom, de nyáron Felsőzsolcán segítettem az utómunkálatokban. Ott csak száz egy-két ház dőlt össze/vált lakhatatlanná, nem halt meg senki közvetlenül az árvíz miatt tudtommal, de ahogy az emberek meséltek arról a néhány napról, azt mindenkinek hallania kéne néhányszor, hogy megértsék minek a segítség!