Ti, akik külföldön éltek, amikor hazamentek kinek visztek ajándékot és mit? Mindenkit meglátogattok ilyenkor vagy hogy oldjátok meg?
Egy évben egyszer két hétre tudunk hazamenni. Mivel az én szüleim és a férjem szülei egymástól 500 km-re laknak, ezért az egyik héten nálunk vagyunk, másik héten apósoméknél. Sajnos nagyon kevés egy-egy hét mindenhol és minden rokon, unokatestvér, barát, ismerős elvárja, hogy menjek el hozzájuk csak egy kicsit beszélgetni. És ilyenkor persze nem állithatok be üres kézzel. Ezért mindig úgy nézünk ki, mint a mikulás, jól fel vagyunk pakolva ajándékokkal. Ráadásul az összes rokont végig látogani egy kész rémálom és az elvileg pihenéssel töltött szabadságról fáradtabban jövünk haza mint, ahogy elmentünk.
Most az idén júliusban megyünk haza és azt találtuk ki, hogy nem megyünk senkihez. Mindenkinek megmondjuk, hogy mikor megyünk és hol leszünk és jöjjenek ők, ha látni akarnak. Ebből meg most jött a sértődés, hogy nem igaz, hogy nics egy fél óránk. Hát pedig nincs. Nem csak egy falut kell körbejárni, hanem csaknem az egész országot. Ugyanis a rokonok az ország legkülönbözőbb részein élnek. Ráadásul az is elvesz egy-egy napot, hogy a repülőtérről hazamegyünk és vissza illetve, leutazni apósékhoz és vissza. Ez 4 napba telik. Igy a két hétből 4 napot utazunk. Miért nem értik meg, hogy nem tudok mindenkihez alkalmazkodni és nem tudunk mindenkinek vinni valamit? Mert igy is mindig fizetni kell a túlsúly miatt.
Mintha en irtam volna a soraidat. Amikor hazamegyunk, akkor engemet is mindenki hiv, de nem megyek el mindenhova, hiszen lehetetlen, de hozzam se akar jonni senki. Nem tudom, ugy gondoljak, hogy mivel mi megyunk haza, ezert nekunk kell latogatni is mindenkit. De pl. kulfoldre nem jon ki hozzank se senki.
Az ajandekozas minimalis, hiszen nem cipekedek feleslegesen, van hogy otthon veszek ezt-azt. Most tobb baratnomnek is szuletett kisbabaja, nekik persze viszek ajandekot majd.
Attol tudok kiakadni, hogy szinte az osszes e-mailbe azt kerdezik, hogy nem jottok haza????? De konyorgom, mi kulfoldon elunk, es nem nyaralunk. Itt a suli, munka, itt az eletunk. Faraszto, draga az utazas, es annyira masok otthon az emberek, hogy sokszor csak felidegesitem magamat. Sok mindent nem ertenek meg, nem tudnak elkepzelni. Gondolom ti is igy vagytok ezzel. Na mar tobbet nem irok, mert sok lesz.
De ne menjetek szerintem se senkihez, es az ajandekot is csokkentsetek minimalisra.
Örülök, hogy nem egyedül csak mi gondoljuk igy ezt. Ajándékot majd csak a szülőknek viszünk és kész. Ha valaki meg látni akar, akkor jöjjön és látogasson meg. Aki meg ezen emgsértődik, megérdemli.
Hát ez az, hogy mi itt élünk és amikor hazamgyünk, akkor nekünk úgymond az a szabadság, a pihenés. De mikor pihenjünk, ha állandóan a rokonokhoz kell elmenni? Mert úgy illik.
De ők egy e-mailt sem irnak, hogy megkérdezzék hogy vagyok vagy karácsonyra egy lapot nem küldenek. Csak akkor jutok a kedves rokonok eszébe, amikor láncemailt kell küldeni. Pedig jobban örülnék egy sornak, amiben megkérdezik, hogy vagyok.
Szomorú. És akkor én még járjak országot a kedvükért és vigyek ajándékot. Az idéntől másként lesz az biztos.
Köszönöm a válaszokat!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!