Egyetemisták, nem érzitek azt, hogy "néha" túl sok van egy bizonyos tanárotok kezében és azt csinál veletek amit akar, szó szerint?

Akkor jól kifogtad ezt az egyetemet!

Én pont azért szerettem egyetemista lenni, mert nem volt "kapcsolat" a tanár-diák között, azaz békénhagytak minket, nem is ismertek minket csak 5.-év végén, és a dolgozatokat is ismeretlenekként javították. Nem volt olyan stressz mint középiskolában.

Persze volt olyan vérengző tanszék amelynek a tantárgyain bukdácsoltunk, de mivel kollektíve mindenki szar volt, így nem jelentett olyan nagy lelki traumát egy karó. Mentünk együtt a pót, pót zh-ra.

Én nem érzem ezt, pedig kis szakon vagyok. Na meg őszintén szólva nem érdekel. Amíg tudom az anyagot, nem talál senki fogást rajtam. De különben sem adok okot rá.

Ha meg mégis találna, és mondjuk pofára osztályozva akarna valaki igazságtalanul megbuktatni, akkor kérnék egy bizottságot az Oktatási Minisztériumtól. Velem senki nem fog szórakozni :)

Igaz, eddig nem is tették :)