Az oszmán szultánoknak nem volt lelkiismeret furdalásuk, amikor a hatalomra kerülésükkor kivégezték a fivéreiket és azok fiait?

Elképzelhető, hogy volt. De nem szabad elkövetnünk azt a hibát, hogy a mai ismereteinket, elvárásainkat visszavetítve a múltba, számon kérjük a történelmi szereplőket, hogy miért nem úgy cselekedtek, ahogy mi ma cselekednénk.

Egész egyszerűen elődeink egy másik világban éltek, nem pedig a mi mai világunkban. Valószínűleg nem lehetett könnyű úgy felnőni, hogy szerencsétlen esetben bármelyik végére kerülhettek a sors alakulásának. De nyilván tudták, hogy nem átlagemberek és ha halniuk kell, azt az államgépezet egyén fölé helyezett érdekei miatt kell, mert ha potenciális trónkövetelők életben maradnak, az az egész állam, a birodalom alapjait teheti bizonytalanná, az pedig olyan válsághelyzeteket okozhat, melyek több millió ember sorsát kockáztathatják.

Csak szólok, hogy Könyves Kálmán megvakíttatta a testvérét, Álmos herceget, és annak 7 éves fiát (akit később II. Béla király néven ismerünk).

A 7 éves fiúcska nem felejtett, és trónra kerülése után legalább 68 nemest végeztetett ki, a kivégzettek családtagjairól meg jobb, ha nem beszélünk.

Nem, nem volt lelkiismeret furdalásuk, sem Könyves Kálmánnak, sem II. Bélának.

Szerintem mindegyik mészárlás a hatalom megőrzéséért, a potenciális vetélytárs kiiktatása miatt történt. Könyves Kálmán is csak azért tette, amit tett, mert megúnta, hogy Álmos akar uralkodni.

II. Béla pedig egyrészt bosszút állt, másrészt a kivégzésekkel "jelezte" a többi nemesnek, hogy ne akarják megdönteni a hatalmát.