Mikor tűnik el a magyarból a magázódás?

Ha valakivel beszélek az első alkalommal, mindig Önözöm, elvégre meg kell adni mindenkinek a tiszteletett, persze ha már tegez, akkor vissza tegezem.

Szerintem ez így helyes és művelt emberekhez méltó.

Nem tudom, ki írta, hogy a mai ötvenesek magázták a szüleiket, de szerintem ez a mondat valahol a kilencvenes évek elején állhatta meg utoljára a helyét, ha nem a nyolcvanas években... nekem bőven ötven feletti szüleim vannak, tudom, miről van szó.

És nem magázták, hanem tetszikelték.

Egyébként ez a baj szerintem a magyar magázódási formákkal, hogy van belőle három is, de a legtöbb élethelyzetben mindhárom furának, nem helyénvalónak tűnik számomra.

Még az önözés talán legkevésbé, bár az már sokszor _túlságosan_ távolságtartóan hangzik, de legalább nincsen egyéb nemkívánatos mellékzöngéje.

A magázás szerintem arrogánsan hangzik, ahhoz passzol, amikor egy igazgató kiosztja a beosztottját (de szépen is aszontam ezt meg), valamiféle alá-fölé rendelt kapcsolatot idéz fel, a középkorú vagy idősebb egyetemi tanár szájából teljesen rendjénvalóan hangzik, de valahogy "visszamagázni" őket már pofátlanságnak érezném.

A "tetszikelés" meg tényleg csak közeli, korban előttünk járó ismerős "nénikkel és bácsikkal" beszélgetve helyénvaló, mindenki mással szemben tahó bizalmaskodás, ráadásul "alulnézetből", talpnyaló pozícióból.

Ezért is mászok falra, amikor a metróban bemondják, hogy tessenek vigyázni... grrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr akkor már még az is jobb lenne, ha azt mondanák, vigyázzatok!!

Egyébként az egyetemeken a fiatalabb oktatók is simán tegeződni szoktak a diákokkal, van, hogy az idősebbek is. Volt olyan tanárom, aki a lányokat magázta, mert azt mondta, egy idő után rájött, hogy a lányok nem szívesen tegezik őt, és egyoldalúan meg nem akart baratyizni.

Szóval jó bonyolultak vagyunk ilyen szempontból.

És sehol nem tanítják egyértelműen, hogy hogyan kéne helyesen használni ezeket a nyelvi formákat, sőt mint már mondtam, sok esetben kétlem, hogy van egyáltalán valóban korrekt megoldás.

És még arról sem vagyok meggyőződve, hogy ezek a magázó formulák valóban szerves részei a nyelvünknek, és nem más nyelvek magázódási formáinak későbbi átültetései. Azért az árulkodó jel, hogy a legtöbb anyanyelvű magyar idegenkedik tőlük és/vagy helytelenül használja őket.

"Mikor tűnik el a magyarból a magázódás?"

A legtöbb európai nyelvben van te-Ön megkülönböztetés, és nem is tűnik el. Az angolból veszett ki a megkülönböztetés (majdnem teljesen), másrészt pl. a svédben is erősen visszaszorulóban van a magázás. De a legtöbb nyelvben elég stabil, úgyhogy nem látok olyan törvényszerűséget, hogy eltűnőben lenne.

Szóval szerintem nem fog eltűnni a következő 100 évben, de ez csak vélemény, mert pl. az elmúlt 150 évben is hihetetlen nagyokat változott a nyelv (a magyarból pl. eltűnt egy halom igeidő).