Melyiknek van nagyobb haszna ? A kutyasétáltatásnak vagy az okostelefonnak ? Mind kettőhoz gazda kell aki fizessen hogy életben tartsa a formát .

Elfeledtük azt az igazságot, amit a pszichológia régóta ismer: Akkor érezzük magunkat értékesnek, ha erőfeszítést igénylő feladatot oldunk meg, azaz küzdelmekkel teli életet élünk. Ez evolúciósan kialakult adottságunk, és nem tudjuk semmi mással pótolni. Ehhez hozzátartozik az is, hogy a feladatokat nem "istencsapásként", s nem ellenünk irányuló akadályként éljük meg, hanem egyfajta kihívásként, amelyet képesek vagyunk legyőzni. És nem az eredmény számít, s pláne nem az, hogy mi voltunk benne a legjobbak, azaz a versenyszellemet száműzni kell.

A kutyasétáltatás egy ilyen dolog. Sokszor magunkat is le kell győznünk, hogy elinduljunk. És nem egy kényszerű kötelesség, amely már megint itt van, hanem a kutyatartással ez felvállaltuk, amíg a kutyánk él. Persze egy gyerekvállalás is ilyen, csak még több erőfeszítést kíván, és egyes kudarcok vele sem a világvégét jelentik, mert nem az eredmény számít.

Az okostelefon egy kényelmi eszköz. Sok dolgot megoldhatunk vele, mindenféle erőfeszítés nélkül. És számos olyan funkciója is van, amellyel felvidíthatjuk magunkat, amelyek élvezetet okoznak. A kényelem, a könnyű élvezetek - akár csak pl. a drogok - csak pillanatnyi felüdülést, a értéktelenség érzetünk elfedését okozzák, és hosszú távon tovább csökkenti azt, amiből miatta igen kevés van, azaz az önértékelést. Tehát ez is - és sok más fogyasztói szokás - boldogtalansághoz vezet. De ez a fogyasztói társadalom működési elve: "Legyél boldogtalan úgy, hogy közben azt hiszed, hogy a fogyasztással okozott élvezet, kényelem boldoggá tesz!" A lényeg: minél több pénzt költs, és aljas módon megtartunk a boldogtalanságodban.

Ezt a hazugságot, és mellette az eredmények fontosságát, és a versenyszellemet ez a - már 50 éve tartó - gazdasági szellemiség tartja fönn, és gazdagodik meg rajtunk.

Természetesen van néhány olyan funkciója a mobilnak, amely - jelentős korlátozásokkal - szükséges lehet az életünkben. Ha eszerint használnánk (márpedig nem így teszünk), akkor sokkal kevesebb mentális kárt okozna nekünk. Sokáig tart míg eljutunk idáig.

Valójában a kényelmes lét legsúlyosabb - és ma már érzékelhető - következménye az, hogy az általa okozott alacsony önértékelésünk képtelenné tesz arra, hogy erőfeszítéseket igényló feladatokat végezzünk, azaz, hogy növelni tudjuk az önértékelésünket. Csapda ez, amelyből csak a kényelemről való lemondás segíthetne, de ahhoz is komoly erőfeszítésre lenne szükség. Egyesek úgy gondolkodnak: "talán egy háború segíthetne ebben", de én nem vagyok a pártjukon.