Akikkel nem "kegyes" a sors, az hogy-hogy nem kötekedős, bunkók?

1. Pontosan. Tudják, mi a rossz, és nem akarnak többé másoknak ártani.

2. Kevés az önbizalmuk, és konfliktuskerülővé válnak.

3. A valláshoz fordulnak, elsajátítják a felebaráti szeretetet, ilyesmi.

Amúgy mindez nem törvényszerű, ebben a témakörben sem kell általánosítani.

Ha egy vak szólna be valakinek, az eléggé "bagoly mondja verébnek" dolog lenne, ezért nem teszik...

Eléggé könnyű visszavágni egy fogyatékkal élőnek, úgy meg nem buli.

Ez hülyeség kérdező.

Egy vak vagy egy mozgássérült máshogy látja a dolgokat, ők minden rosszban meglátják a jót, a legkisebb jó dolognak is nagyon örülnek. A legkisebb jót az átlag ember természetesnek hiszi.

De onnan is meglehet közelíteni ezt a kérdést, hogy a fogyatékossággal élőkkel mindenki segítőkészen viselkedik, ezért a fogyatékosok is kedvesen viselkednek a többi emberrel.

Amúgy azok szoktak az ilyen kötekedős,bunkó,verekedősek akikkel otthon is így bánnak.

A fogyatékkal élő energiáit többnyire az köti le, hogy megpróbálják a legjobbat kihozni a lehetőségeikből, - általában nincs idejük az általad említett viselkedésmodell gyakorlására. Ettől függetlenül ne tévesszen meg az átlagos viselkedés, - közöttük is van "gonosz törpe", aki kifejezetten rosszindulatú, és még intelligenciája is van ahhoz, hogy így viselkedjen.

Itt említeném meg a "küzdelmet" - a háromnegyed részben üres - fogyatékosoknak fenntartott parkolóért, a trombózisos emberrel, -aki egy pohár vizet nem emelhetne valójában...

Igaz, hogy utóbbinak "nincs papírja", - de lényegében "élő halott", akinek úgyszintén gondoskodnia kell magának élelemről időközönként, mert ha képes elmenni ilyen "túrára", akkor nemigen van olyan ismerőse, akire építhet.

Nem szabad általánosítani.