Miért ronda dolog ha az ember sajnáltatja magát? Tudom hogy ronda dolog, de miért az?

"Együttérzést könnyű kapni, de az irigységért keményen meg kell dolgozni."

Egyrészt van aki nem szereti hallgatni, hogy a másik sír mint egy asszony. Lehet lenne jobb dolga is.

Aztán vannak a pszichopaták és hasonlóak, akik ezt külön művészetként űzik, ettől meg felfordul az ember gyomra. Szerencsétlenebbül járt embernek a szülei jutnak eszébe, hogy "látod kisfiam, megint szégyenkezhet miattad anyukád".

Aztán ugye amit felettem is írtak, hogy ha valaki külső tényezők által látja magát befolyásolva, akkor az az ember nem megbízható. Pl. "Nem loptalak meg, muszáj volt elvegyem a pénzt, de vissza akartam adni..." Az ember pedig ugye önző, ezt nem szeretné hogy megtörténjen vele.