"Magyar ember nem beszél evés közben", honnan ered ez a mondás, mi az alapja, és miért nincs semmi értelme?

"Szavuk se nagyon van, azalatt míg esznek,

Természete már ez a magyar embernek."

© A.J.

Utána, gyerekek, utána.

Evés után, a kávé/pohár bor stb. mellett természetesen beszélgetünk. De egyikünk sem kíváncsi arra hogy a másik mit mond csámcsogva. Meg nem feltétlenül vagyok kíváncsi a fentebb írottakra, mikor Magdi tánti Karcsi bácsi emésztéséről stb. óhajt diskurálni (megtörtént eset, ezért a konkrét tántit elzavartam az asztaltól, hiába 88 éves).

Szűkebb családot tekintve van kisebb engedmény persze, ezt elfelejtettem megjegyezni, de ez esetben is vannak tabutémák, melyek persze étkezés után felhozhatóak.

A telefont pedig a gyerekektől szoktuk elvenni, úgy a feleségem is, mint én is.

(Az asszony harcosabb, ő már megjegyezte, hogy "még egyszer meglátom, szétb*szom a telefonodat a nagykalapáccsal!")

Ha viszont a "nagy" családból mondjuk a sógor-koma-ángyika telefonozgat miközben a húslevest szürcsöli, no, neki van vége az ebédnek. "Dezső, látom nem is vagy éhes. Állj csak fel nyugodtan az asztal mellől, és tapifonozz a buszmegállóban, szia".

Na, így kerek a történet.

#3 voltam.

3as, -tök mindegy, ebből nem jössz ki jól. Marha jó élmény lehet nálatok étkezni..szerinted két falat közt nem tud elmondani egy ember pár mondatot? Nem azt jelenti, hogy csámcsogva, meg tele szájjal kell beszélni.

Megnéznélek egy esküvői, vagy üzleti vacsorán, mindenki halál csendben eszik, tilos társalogni? Atyaég.

Amúgy, én pl nem szoktam telefonozni evés közben (hanem újságot olvasok, hihi).

Ha másokkal étkezem, akkor nem viszem a telefont, beszélgetni szoktunk, ez egy nagy baromság, hogy akkor tele szájjal, csámcsogva beszélünk, mások emésztéséről...röhejes vagy.