Mennyire vagytok jóban a szomszédaitokkal?

mindnekivel elég jóban vagyunk, egy szomszéd kivételével, de őket senki sem szereti. kompromisszumképtelenek és pofátlanok.

Mi kb. másfél éve költöztünk egy tízemeletes panel 6. emeletére. Mikor becuccoltunk, másnap sütöttem egy csomó sütit, felpakoltam műanyag tányérokra, és elindultunk "szomszédolni", hogy bemutatkozzunk. Az emeleti két szomszédnak, illetve az alattunk, és a fölöttünk lakóknak szerettünk volna bemutatkozni, de a négy lakásból csak egy helyen nyitottak ajtót nekünk. :))) Pedig már késő délután volt, biztos, hogy otthon voltak... Ahova bejutottunk, ott beszélgettünk a szomszédokkal, aranyosnak tűntek, másnap ők is hoztak sütit nekünk, sőt, egy idő után már minden főzésnél ment oda-vissza egy-egy tányér kaja, én ezt élveztem nagyon, mert nem kellett annyit főznöm, és új ízeket ismertem meg. Aztán egy idő után először csak kisebb dolgokat, majd nagyobbakat, sőt, pénzt is elkezdtek tőlünk kölcsönkéregetni. Ami nem is lett volna baj, ha vissza is adták volna. Szóval most nem vagyunk kimondottan jóban velük, a többi szomszédot pedig még nem is, vagy csak alig, látásból ismerjük. Ez Budapest. Vidéken teljesen más volt, ott bármikor jöttek-mentek nálunk a szomszédok, mindenki aranyos volt, kedves, mindenkinek volt egy-két jó szava a másikhoz, segítettek, ahol tudtak... Ez van.

Mi egy négyemeletes panelban lakunk (egy kisvárosban), összesen 10 lakás van, tehát mindenki ismer mindenkit. De a köszönésen, és egy-egy mondaton kívül nem beszélünk egymással. Haragban senkivel sem vagyunk, de olyan szoros barátságban sem. De jól van ez így. Az a szorosabb kapcsolat ma már csak a falvakban dívik.

Amikor mi családi házba költöztünk,akkor vagy a kertben vagy az utcán,utcasöpréskot találkoztunk a szomszédokkal. Akkor mutatkoztunk be,azóta is jó a kapcsolatunk minden szomszéddal. nem járunk ugyan össze,de ha kell valami,akkor segítjük egymást.

Budapesten egyáltalán nem illetlenség, ha nem mutatkozol be. Vidéken inkább. Én pesti vagyok, ez a 4. lakás, amiben lakom, de csak köszönünk egymásnak, ha összefutunk. Őszintén szólva szerintem furcsán is néznének az emberek, ha átmennénk hozzájuk egy tálca sütivel...

Második vagyok: oké, én vidékről jöttem, nem tudtam, hogy Pesten hogy illik, vagy hogy kell. :) De sejtettem, hogy itt ez nem divat, miután nem nyitottak ajtót szinte sehol. Ez amúgy elég szomorú, mert tényleg, az embernek néha szüksége lehet a szomszédaira... Vidéken pl. volt olyan, hogy rosszul lettem otthon, és éppen hogy csak át tudtam kiabálni a szomszéd néninek, hogy hívjon orvost, mert még a telefont sem tudtam felemelni... Itt akár meg is halhatnék... Meg otthon a szomszédok pl. ha úgy volt, kölcsönadták az autót, segítettek festeni, bármi. Itt azért rossz, hogy ilyenekre nincs lehetőség.

(És még annyi, hogy én a pesti élet alapjait max. a Barátok köztből és a Szomszédokból tudtam elsajátítani. Azt hittem, hogy nem csak Gazdagréten és a Mátyás király téren vannak jóban a bp.iek a szomszédaikkal......)

Erre felé elég fura alakok laknak, akik mostanában rámszálltak, és minden féle hülyeségeket terjesztenek rólam...

Nem szeretek túlzottan jó viszonyban lenni a szomszédokkal. Köszönés, egy kis beszélgetés nekem bőven elég. Nem szeretek máshoz átjárogatni. Az előző helyen, ahol laktunk, volt egy idős házaspár, akiknek amikor tudtunk segítettünk. Aztán mikor nem tudtunk segíteni, mert éppen nem értünk rá, akkor megsértődtek és elküldte a bácsi a férjemet a p..ba. Higgyétek el nem jó annyira közel kerülni a másikhoz, előbb-utóbb valamin összekapnak az emberek, aztán meg jön a "rossz szomszédság török átok".