Miért kéregetnek a lecsúszott emberek mindig mindenhol?

Én is rühellem a kéregetőket, mert szerintem a kiüresedő falvakban bízvást találnának fedelet a fejük fölé, és napi egy-két órai unkával megtermelhetnék az egész évi betevőjüket.

Mindazonáltal, kérdező, adj hálát az égnek, hogy olyan családba születtél, ahol apud, anyud jóvoltából téged nem fenyeget a hajléktalanság réme. Nem mindenki ilyen szerencsés, és el se tudod képzelni, milyen könnyen megbicsaklik egy élet, milyen kevés kell ahhoz, hogy mindened elússzon.

Szóval kicsit vegyél vissza az arcodból, mert a 18 éves ménkű nagy élettapasztalatod aligha predesztinál arra, hogy mások fölött ítélkezz.

Én egyetértek veled, kérdező. Aki oda tud menni egy nap 100-200 emberhez (nagyvárosról beszélünk), erőszakosan kuncsorogni, az alkalmas arra, hogy dolgozzon. Üzletkötőként, telemarketingesként még profitálhatna is a képességéből. Csak ez a könnyebb út. Így összeszed párszáz forintot, azt elissza, eldrogozza. (Ne feledjük, hogy ingyen ebédek, hajléktalan szállók, rokkant nyugdíjak, segélyek, amiket kapnak, mind a mi adónkból mennek.) Rengeteg az élősködő, sajnos, és úgy gondolom, hogy nem volt hülyeség a XX. sz. elején létező szegényház és dologház intézménye. És nem vagyok szívtelen, mert olyanoknak, akik nem kérnek, csak láthatóan nyomorultak vagy fogyatékkal élnek (nem az, aki művileg csavarja ki az egyik lábát, az nagyon látványosan kamu, sem az idősnek álcázott fiatal nő, aki olyan jóga pózban összehajtogatva térdel, hogy azt én negyven évesen sem tudom megcsinálni), azoknak még időnként szoktam is adni, ha tudok.

Csak egy sztori azoknak, akik látványosan sajnálják ezeket. A Kossuth téri metrómegállóban tavaly minden nap kint állt egy idősebb nő, mindenkit szívhez szólóan megszólított, siránkozó hangon, hogy: jaj, éhes vagyok, segítsenek jó emberek, csak pár forinttal,stb. Már gondolkoztam is azon, hogy talán adok neki, csak valahogy érezni lehetett a túljátszást a hangjában. Aztán láttam, hogy egy ember ad neki aprót és elsiet. A nő megnézte, és hallottam, hogy félhangosan káromkodik, hogy csak tíz forintot kapott, mihez kezdjen ezzel, és az adakozó anyukáját szidta kacskaringósan. Pedig ha minden elhaladó embertől kapott volna tíz forintot, elég gazdag lenne. Ilyenek.

Nyilván nem tudod, hogy lakcím nélkül nem lehet elhelyezkedni. Akinek a lakcímkártyáján az szerepel, hogy lakcím nélküli (mert hajléktalan), azt egyetlen munkahelyre sem vehetik fel a hatályos szabályozás szerint. Mivel nincs lakcíme, nem lehet majd számára hivatalos iratot kézbesíteni, nem lehet megtalálni, ha lelép és nem lehet egy csomó más jogi aktust foganatosítani vele kapcsolatban.

Azon kívül, hogy hajléktalan valaki, lehet olyan oka is annak, hogy nem helyezkedik el, hogy az üzemorvosi vizsgálaton nem megy át, azaz az üzemorvos nem engedélyezi számára a munkavégzést.

Lehet, hogy nagyon beteg, de még a rokkantsági ellátást nem állapították meg, egy év alatt állapítják meg ugyanis, közben 10 féle orvosszakértői bizottság vizsgálja, hogy indokolt-e.

Olyanok is vannak, akik hajléktalanná váltak, mert eladosódtak, devizahitelt vettek fel és nem fizették, mert nem bírták azt a brutálisan magas összeget havonta kitermelni, így utcára kerültek. Nekik nem érdekük, hogy munkahelyük legyen, mert a fizetésük jó részét életük végéig vonnák a hiteleik miatt.

Tudom, te feketemunkát ajánlanál ezeknek az embereknek, van , aki talál is néha pár napra, de a munkáltatók többsége inkább "normális", nem büdös embert keres még fekete munkára is.