Miért tiszteljük az öregeket?

A te nézeteid szerint Isten azt is elvárja, hogy ne szexelj házasság előtt, hovatovább azt is, hogy egy tizenéves fiatal ne végezzen önkielégítést, ami akár az egész szexuális életét megnyomoríthatja.

Tekintve, hogy ilyen ökörségeket vár el tőlünk "isten" a biblia szerint, ne legyen irányadó ebben a témában sem.

Gyönyörű objektív vélemény! Ment a zöld kéz.

Ezt ugye azért nem tudom megérteni/elfogadni, mert azt nem tartom érdemnek, hogy valaki végigdolgozta az életét. Ez létszükséglet volt nekik, ahogyan én is dolgozom, mert létszükséglet. Nem is várom el, hogy bárki most vagy a jövőben tiszteljen ezért. Az őseink tisztelet más kategória, de ebbe most nem feltétlen mennék bele, ez egy tágabb dolog.

Másrészről, amit a mi nagyszüleink teremtettek az egyértelműen nem jó - az iparosodás tönkre teszi az élőhelyünket, a mi jövőnket. (ne érts félre, ez nem mentesít a mi felelősségünk alól, hiszen mi vesszük meg minden évben a legújabb Iphone-t). Innen is ered a "boomer" elmélet.

" mert ha mást nem is, az életünket nekik köszönhetjük" ezt feltétlen nem tudom megérteni. Szaporodni a majmok is tudnak. Az megint más ha valaki felnevel, és 20 évig pénzt, időt, energiát fordít rám: ezért értelemszerűen tiszteletet érdemel.

De a kérdés inkább arra irányult, hogy miért kell az utca emberét, a kasszás nénit, a hivatali morcos nénit automatikusan tisztelnem csak a kora miatt.

Ellenben viszonylag jól felvázoltad annak az okát, hogy miért él még ma is egy ilyen elavulttá és szükségtelenné vált szokás, ment is a zöld kéz :)

- Jóval nehezebb körülmények: Pontosan? A háború? Vagy nem volt turmixgép?

Ez él a köztudatban valóban, de ez nem feltétlen igaz. Inkább más volt. De ma is küzdesz a betevő falatért ha olyan helyzetben vagy. A fizikai munka ma is ugyanolyan megterhelő, sőt a szellemi sokkal inkább az manapság mint régen. Ezzel nem tudok egyet érteni. Minket fenyeget az is, hogy egyáltalán lesz-e még tiszta vizünk 10 év múlva. Annó ők néhány év alatt összespóroltak egy saját ingatlanra valót. Ezt ma 20 év alatt sem tudja megtenni egy átlag ember külső segítség nélkül. Ez sehogy nem állja meg a helyét.

- Sok gyereket neveltek / nagy családokban éltek:

Ez mind szép szép, csak ebben semmi pozitív nincs. Káros a földre nézve, illetve erre az állatok is képesek. Ez nem érdem, ez felelőtlenség, és a felnevelés (ha már megcsinálni sikerült) pedig kötelesség. Ha lesz egy gyerekem akkor nekem is kötelességem lesz felnevelni, ahogyan bejárok időre dolgozni. De ezért senki nem dicsér meg és nem is várom el senkitől.

- ledolgozták az életüket / semmi én idejük nem volt:

Az első részével szintén nem tudok egyet érteni. Millió statisztika jelent meg erről, sőt ismerősök, öregek mesélik, hogy annó ugyan be kellet menni 7 órára, de 3-4kor már vígan jöttél ki. Én most 10 órában dolgozom. Egy multiban nem ritka, hogy ugyan csak 9 órát töltenek bent, de a project legyen kész, otthon miután rendberaktuk a gyereket még este 10-kor neki kell állni és a "kényelmes" homeoffice-ban még lehet belerakni néhány órát.

Persze van amivel kényelmesebb lett az életünk: ételrendelés, mosógép stb., de nem látom, hogy nekik mivel volt nehezebb életük, mint mondjuk nekünk. Ma ha nem vagy nagyon különleges és nem feszülsz meg(mondjuk sokszor ez sem elég) a munkában akkor nem jutsz egyről a kettőre. Anno elég volt becsületesen dolgozni.

- Tapasztalat/ tudás: az ő tapasztalatuk, tudásuk néhány kivétellel nem releváns. Összeszorul a szívem amikor ezt leírom, de ez így igaz. Sajnos nem releváns. Átalakult a világ, átalakultak az emberek, jóval bonyolultabbak és emocionálisabbak lettünk az internet hatására. Szomorú de így van. Sajnos az ő tudásuk sokszor bizonyítottan veszélyes is. Kedvenc esetem ezzel kapcsolatban nagyapám "nagy öreg" dumája: "a jót fiam nem kell dicsérni, dicséri az önmagát"

Mit hoz ez a hasznos kis közmondás? Hány olyan ma 40-50-es szülő él, aki az érzelmi önkifejezésre képtelen? Nem véletlen, hogy az én 20as generációm, illetve az alattam lévő genrecáiót teljesen használhatatlannak ítéli meg mindenki. Ennek az az oka, hogy a mi szüleink sajnos nagyon rossz mintát láttak el a nagyszüleinktől, és lassan életképtelen generációkat szül ez. Nem véletlen az, hogy a mai tizenévesek több mint 30%-át depresszió sújtja. És lehet legyinteni, hogy tini-hiszti, de sajnos ez a valóság, és ennek az az oka, hogy az átlag szülő képtelen kommunikálni a gyerekével, szorong egy felvilágosítással, vagy egy kényes kérdéssel kapcslatban, ennek köszönhetően generációs szakadékok jönnek létre. Egy szó mint száz: nem, nem feltétel nélkül hasznos ez a "nagy tudás" amiről mindenki beszél. Jöttek, éltek úgy ahogy tudtak, és ennyi. Semmi különleges, sodródtak az árral mint ahogy mi is tesszük sokan. De ezért nem érdemlünk sem most, sem később tiszteletet.

Összességében nem akarom, hogy félreértsetek, nem gyűlölöm az öregeket, van akit kifejezetten kedvelek is, csak arra akarok ésszerű választ kapni, hogy MA miért kutya kötelességem tisztelni az időseket - kiemelem: feltétel nélkül.

Persze előzékeny vagyok: átengedem a helyem, megkérdezem, hogy segíthetek-e, sőt magam is besegítettem a szomszédaimnak bevásárolni a vírus idején, csak nem értem, hogy miért kell tisztelnem őket - anélkül, hogy tudnám mit is vittek véghez az életük során. Persze ettől függetlenül adhatnak okot arra, hogy tiszteljem őket.