Ha valaki a válaszlevélben a keresztnevét írja, akkor azt ajánlja fel, hogy úgy szólítsam? körbeírom

Én magázódás mellett is a Kedves [teljes keresztnév]! megszólítást szoktam használni e-mailekben és teljes névvel írom alá a levelet. Nem tudom mit mond az illem, nekem ez a kedvenc verzióm.

Az etikett szerint biztos felszólíthatod, hogy maradjatok a hivatalos formánál, de napjainkban a hétköznapok során ez mindenképp kellemetlenül veszi ki magát.

Át lehet váltani a Tisztelt XY-ról Y-ra és ilyenkor - ha a címzett elfogadja a váltást - akkor Tisztelt VZ helyett Tisztelt Z-vel viszonozza. Ha azonban nem fogadja el és válaszlevelében ismét teljes néven szólítja meg a küldőt, a küldőnek illik vennie az adást és visszaváltani XY-ra.

Vagyis igen, ha már történt egy levélváltás teljes neves megszólítással és az egyik fél áttér a keresztnév hivatalos formájára, akkor az egy "felajánlott" minimál szintlépést jelent a kommunikációban, el lehet fogadni a formát és folytatni így. Vagy vissza is lehet utasítani a gesztust, akképp jelezve, hogy az általa indítványozott formát figyelmen kívül hagyod és ismét teljes néven szólítasz meg/ írsz alá. De szerintem érdemes elfogadni és áttérni a keresztnév hivatalos (nem becézett) formájának alkalmazására a megszólításban és aláírásként is, ha nem szól valami ellene. Pl. én úgy gondolom, hogy ha a szöveg kissé arrogáns vagy udvariatlan vagy pongyola, akkor a keresztnéven szólítás nem feltétlenül egy gesztus a kommunikáció szintlépésére, hanem csak a levélíró nem óhajt energiát ölni a levelezés formai követelményeinek betartásába, úgyhogy ilyenkor nem érzem helyénvalónak a keresztnéven szólítást.