Idős házaspár köszönési elvárásai és egyoldalú tegeződési igénye - mi az illendő ez esetben? Elfogadás vagy visszautasítás?

Baráti körünkben egy nagy tiszteletnek örvendő szépkorú (75+) házaspár csak a "Csókolom!" köszönési formát fogadja szívesen, és van, hogy kérik, hadd tegezhessék a másikat (persze egyoldalúan), de van, hogy kérés nélkül automatikusan letegezik a környezetükben lévőket, közeli vagy távolabbi ismerősöket egyaránt (és néha azok ismerőseit is), érett felnőtteket sőt hasonlóan nyugdíjas korú embereket is. A "Jó napot kívánok" köszönést sértőnek, ridegnek találják, minél közelebb áll hozzájuk valaki, annál inkább. Valahol megértem, hogy az ő szemükben mindenki "fiatal", ők pedig a "felnőttek", nagyon szép kort megértek, sok mindent megéltek már, de számomra elég furcsa ez, tiszteletlenségnek tartom ezt a fajta elvárást. Mivel ők az idősebbek, nem tudom, mit illendő ilyen esetben tenni. Alkalmazkodjak a kérésükhöz, tiszteletből vagy hogy meg ne bántsam őket? Viszont így meg azt érzem, magam degradálom, magamat nem tisztelem, sőt mintha egyenesen behódolnék nekik (a csendőrpertu felnőttek között számomra megalázó).

Meg tudja valaki mondani, mit diktál az illem ilyen esetekben, mi a helyes hozzáállás? Köszönöm!