A tisztelet jár automatikusan vagy ki kell érdemelni, esetleg mindig aktuális személy egyéni megítélésétől függ?
válasza:A tisztelet hasonlóan elvont fogalom, mint a szeretet, a becsület, az erkölcs, valamilyen magatartásra valló érzelmi cselekedet (gesztus). A tisztelet nem önmagában van, valamilyen mértékben kapcsolódik az illemhez.
Tiszteletadással ismerjük el a másik személy erényét, azt az értékes tulajdonságát, amely miatt őt tartjuk többre, mint önmagunkat. Ehhez a viszonyításhoz azonban kritikusan ismernünk kell saját értékeinket: sem alá, sem túl nem becsülhetjük magunkat, tekintélyünket.
Alapvetően a tiszteletet nem kell kiérdemelni, mert emberi mivoltunkkal, annak méltóságával minden emberben tiszteletet kell, hogy ébresszünk. Aki ezt figyelmen kívül hagyja, ő nem méltó a tiszteletre.
válasza:"Tegyük fel, sokan utaznak a villamoson, buszon, metrón stb. Ha egy nálam jóval idősebb ember áll (lehet férfi, vagy nő), de nekem jutott ülőhely, úgy tiszteletben tartva a korát, átadom neki a helyet, mert az illem is ezt diktálja."
Az ilyeneken alapulva szokták szúrós tekintettel illetni a fiatalt, aki 10 órányi állva végzett munka után ül a buszon, miközben a frissen ébredt nyugdíjas néni meg épp megy a reggeli bevásárlásra. Nem értem miért kellene automatikusan átadni a kor alapján a néninek a helyet.
Több hetes betegség közepette a fővárosba utaztam fel orvoshoz, vonattal, és gyakorlatilag mentegetőzni és magyarázkodni kellett, hogy miért nem adom át a helyem egy 60 éves nőnek:D Nonszensz. Természetesen, ha semmiféle ilyen helyzet nem áll fent, akkor megkérdezem hogy átadjam-e a helyem. De ezt alapvetésnek venni és elvárni abszurd. Pont amiatt, mert soha nem tudjuk ki miért ül ott ahol épp ül.
Japánban, ahol tudjuk milyen például a munkahelyi kultúra, akkor néznek furcsán ha átadod a helyed.
Hogy a másik oldalt is képviseljem, elmesélek egy történetet, egy ismerősnek vittem el egy botot mert a lábával megesett egy kis baleset, és szüksége volt rá.
Felszálltam egy buszra és megálltam a szokásos helyemen, a busz menetideje kicsit több mint egy óra, a boton támaszkodtam, hajtott a kíváncsiság fog-e történni bármi, ekkor a 20-as éveim második felében voltam még de akkor is boton támaszkodtam, tömött buszon.
Szerintem nem sokan fognak meglepődni a történet hová tart, nos álltam egész úton a boton támaszkodva, inkább rám sem néztek :)
Nyilván nem volt bajom így elutasítottam volna a felkínált helyet, nem volt célom visszaélni a dologgal de a kíváncsiságom eredményül sajnos pont azt hozta amit vártam is.
Ezt tényleg csak azért írom le hogy sajnos árnyoldala is van ennek a dolognak és igen is idős aki bírna állni is épp olyan bunkó tud lenni egy sérülttel szemben.
épp ma találkoztam egy érdekes esettel,
szokás szerint megvárom a villamosnál hogy mindenki leszálljon, szállnék fel erre egy vénasszony elviharzik mellettem hogy majdnem fellök,
szóvá is tettem neki szép nyugodt hangnemmel, nem durván
hogy elég ironikus elvárni a fiataloktól bárminemű tiszteletet
ha ilyen egy példamutató idős nő ...
De csak szarkasztikus reakciót kaptam válaszul, hajlongott nekem mint ha király lennék meg gúnyolódott, ahelyett hogy belátta volna szimplán bunkón viselkedett és igazam van...
nos ha egy alap tisztelet-féle dolog mindenkinek jár akkor az a mindenki gondolom a fiatalabb generációra is vonatkozhat valamilyen szinten, mondom ezt 30as fejjel.
Félreértés ne essék nem azt mondom hogy bárki aki idősebb engedjen előre engem, na de azért csak mert ő le akar ülni (úgy hogy egyébként én biztosan nem ülök le elfoglalni a 'helyét') csak nem korrekt hogy fellöki azokat akik előtte voltak...
válasza:Önző volt, és még ráadásul bunkó is.
Neki nem jár tisztelet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!