A tisztelet jár automatikusan vagy ki kell érdemelni, esetleg mindig aktuális személy egyéni megítélésétől függ?
Na vajon?
Őszintén, te hogy látod?
Én tudom én hogyan látom, de nyilván az érdekel mások hogyan látják.
Ha magammal szeretném megvitatni hogyan látom nem itt írtam volna ki kérdést hanem meditálok rajta vagy pszichológust keresek... :D
Véleményem szerint bizonyos fajta tisztelet minden embert megillet, előítéletek nélkül.
Az más kérdés, hogy kit miért és milyen mértékben tisztelünk. Nagyobb fokú tiszteletet nyilván olyan emberek iránt érzünk és nyilvánítunk, akik ezt valamivel kivívták maguknak. Lehet ez akár családon belül, akár munkahelyen, akár baráti körben.
"Te személy szerint hol húznád meg a tisztelet határát teljesen idegen emberekkel szemben, mondjuk buszon vonaton utazás esetén, kortól és nemtől függően?"
Azt gondolom, hogy két dologról beszélünk. A két dolog szorosan összefügg, azonban nem azonos fogalmak. Ezek a tisztelet és az illem. Utazás esetén a másik emberrel szemben tanúsított magatartásunk általában az illem szabályain alapszik, már aki betartja.
Tegyük fel, sokan utaznak a villamoson, buszon, metrón stb. Ha egy nálam jóval idősebb ember áll (lehet férfi, vagy nő), de nekem jutott ülőhely, úgy tiszteletben tartva a korát, átadom neki a helyet, mert az illem is ezt diktálja.
Másik példa, ha egy várandós, vagy egy kisgyermekkel utazó, velem egy korú nő van hasonló helyzetben, úgy szintén átadom neki az ülőhelyet, vagy akár magam előtt engedem felszállni, sőt a segítségemet is felajánlom, mert így kívánja az illem. Ebben az esetben nem tiszteletről beszélünk.
Hogy mi az az életkori határ, amikor tiszteletből teszünk valamit és mikor illemből, úgy gondolom egyéni felfogás és megítélés alapján történik.
Szóval ha jól értem, az egyébként nem kőbe vésett "illem szabályok" alapján minden esetben "illene" hogy a fenti példával éljek mondjuk átadni a helyem, de ettől függetlenül semmilyen tiszteletet nem vagyok köteles megszavazni irányába, hiszen nincs semmilyen különösebb okom a tiszteletre.
Ez alapján ha egy idős vagy várandós személy, bár elsődlegesen az idős(ebb) nénik szokása, ha lekezelően arra hivatkozik hogy
tisztelni kell az idősebbet, meg tiszteletadásból adjam át a helyem,
akkor lényegében rosszul alkalmazza mivel a tisztelet inkább egy kiérdemelt mint egy eredendően járó dolog. Lényegében az ilyen jellegű tiszteletre hivatkozó követelést jogosan visszautasíthatom?!?!
És amennyiben ugyanez a személy az illemre hivatkozik, akkor viszont igaza van mert az általános ámde íratlan illemszabályok szerint valóban "illene" átadnom neki a helyet?!?!
u.i. félreértés ne essék, nem arra megy ki a játék hogy milyen kifogásokkal lehessek lusta bunkó aki senkit nem enged leülni, jellemzően mivel egy járművön max 15-20 percet szoktam utazni ezért nem is szoktam leülni hacsak nem tényleg rengeteg a hely, én magam inkább az a fajta vagyok aki az idős nénis helyátadós dolgot úgy védem ki hogy le sem ülök, így 30as éveim elején azért nem okoz gondot ennyi ácsorgás... :D
Igazából az egész azért is merült fel mert olvastam 1-2 cikket ugyebár a tiszteletről, az egyik cikk valahogy úgy mondta hogy
a tisztelet nem jár alanyi jogon hanem egy olyan dolog amit ki kell érdemelni
, példának okáért egy orvost sem tisztelünk azért mert orvos, hanem azért mert jól végzi a munkáját, egy idős személyt sem tisztelünk csak azért mert megélt 50-90 évet hanem azért amit élete során tett,
de ez minden esetben feltételez valamilyen szintű ismeretséget az adott személyjel, szóval ilyen alapon ismeretlennek nem szavazunk tiszteletet,
ez nem azt jelenti hogy én magam így gondolnám, csak azt hogy elgondolkodtatott és ezért is indultam el a kérdésemmel ezen a vonalon.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!