Az angol nyelvben miért így alakult, hogy teljesen máshogy írják le a szavakat, mint kiejtik?

Egyszerüen mások a kiejtési szabályok.

Ez minden nyelvben megvan az egyéb nemzetiségüek szempontjából!

A magyar nyelv fonémikus, azaz kiejtés szerinti írásmódot használ, ellentétben az angol vagy francia nyelvvel. Egy francia pl. pontosan tudja hogy a "deaux" leírt alaknak nem sok köze van a "dő" kiejtett szóhoz, de mivel így kell leírni, ezért így írják le.

Az angoloknál is pontosan ez a helyzet, bár náluk valamivel közelebb áll a leírt alak a kiejtetthez, a francia ebből a szempontból sokkal szélsőségesebb. Persze most tekintsünk el attól, hogy sokszor még a leírt alak sem jelent fogódzót (pl mood vs blood)..

Hogy miért alakult így, ahhoz hosszabb történelmi visszatekintés szükséges, érdemes lehet elsőnek rákeresni a GVS (Great Vowel Shift) témakörre...

A magyar rovásírás volt csak olyan, hogy egy hang = egy jel.

A mai magyar nyelv már nem ilyen.

Az angolban csak kicsit több a kettes meg a hármas hangzó...

Amikor elkezdődött a könyvnyomtatás sok száz évvel ezelőtt, nagyjából úgy írták le a szavakat, ahogy akkor kiejtették. (Bár az angol nylev nyilván akkor sem volt egységes, ahogy ma sem az.) Aztán jött a már mások által is említett Great Vowel Shift, aztán meg még számos egyéb hangtani változás, viszont a helyesírást nem igazították hozzá a megváltozott kiejtéshez.

Részben azért nem, mert a változások jó része szisztematikus volt, tehát valójában egyes betűk hangértéke változott csak meg, de ettől még valamelyest tükrözte a kiejtést -- az csak megszokás kérdése, hogy pl. az A betű [á] vagy [e] hangot jelöl-e. A magyarban pl. az S betű az [s] hangot jelöli, más nyelvekben meg többnyire az [sz] hangot. Nekünk ez nem furcsa, mert így szoktuk meg. Nekik meg az nem furcsa, hogy a cat az [ket], nem pedig [kát].

Márészt meg azért nem igazították a helyesírást a kiejtéshez, mert az angolt elég nagy területen beszélik, és a kiejtésbeli változások közel sem voltak egységesek Amerikában, Angliában, és Ausztráliában, hogy csak pár angolnyelvű országot említsek. Míg egy amerikai számára pl. a paw-pore-poor hármas három eltérő kiejtésű szó, addig egy britnek meg mindhárom azonosan hangzik. Vagy fordítva: egy amerikainak a Mary-merry-marry simán hangozhat ugyanúgy, míg egy britnek ez három különböző kiejtésű szó. Vagy a do-dew-Jew hármasból az amerikai angolban az első kettő hangzik azonosan; a mai modern brit angolban a hátsó kettőt ejtik azonosan; egy hagyományosabb brit nyelvjárásban meg mindhármat eltérően ejtik.

Ezeket egy egységes helyesírási rendszerbe sehogy sem lehet belefoglalni, annak meg nincs értelme, hogy legyen külön amerikai meg külön brit helyesírás.