Egy prózai szövegben hogyan kell nyelvtanilag helyesen jelezni, ha a narrátor gondolatai félbeszakítanak egy szöveget?

Adott egy prózai szöveg (konkrétan novella vagy regény), amelynek az egyik jelenetében két szereplő van, közülük az egyik a narrátor. A jelenet nagyjából úgy nézne ki, hogy a nem-narrátor szereplő szinte monologikusan beszél a narrátorhoz, és ebbe a monológba szeretném valahogy belefűzni a narrátor gondolatait, de úgy, hogy az olvasó számára egyértelmű legyen, hogy a narrátor mikor szólal meg, és mikor csak a gondolatait olvassuk. Ezt írásjelezés szempontjából hogy szokás, hogyan célszerű megoldani?