Miért mondja úgy manapság szinte mindenki, hogy férfiNAK, mivel a férfiNEK lenne a helyes kifejezés?

A "férfi" szó az eredeti ősmagyar, megvető jelentésű "farfi" szóból származik, tehát mélyebb hangrendű volt eredetileg, innen maradt meg a mély hangrendű toldalékolása. Érdekesség, hogy régen eredetileg a "farfi" szóval olyan férfiakat jelölték, akik egymás farával foglalkoznak, tehát valószínűleg homoszexuális férfit jelentett. Nem egészen tiszta, hogy milyen jelentésváltozás útján lett belőle a semleges jelentésű "férfi" szavunk.

Hasonló régies, szintén sértő jelentésű szavunk a "kurafi" is, aminek jelentése olyan férfi, akinek az anyja prostituált volt - hasonló az angol "son of bitch" kifejezéshez.

A férfi összetett szó, a második tagja a fiú rövid alakja.

"i" hangból kétféle van: mély i és magas i, csak a maiak már nem tudják megkülönböztetni ejtésben. Jó kérdés, miért mosódott össze, mert körülöttünk a 200 millió (velünk vegyülő) szláv, meg a 200 millió török-tatár is megkülönbözteti. Ráadásul a toldalékolásunk őrzi, hogy melyik melyik lenne.

Mély pl.: nyíl-lal, híd-ra, síp-ol, szív-ok (szívószállal)

Magas pl.: tíz-zel, víz-re, nyír-es, szív-em (szívecském)

A fi / fiú / fia szó "i"-je mély hangrendű i, minden létező toldalékolása alapján is egyértelmű. Maga a szó protoeurázsiai. A finnben: poi(ka), a türkben: bal(a), az indoeurópai angolban: boy alakban jelenik meg.

bala-ning = fiú-nak

bala-sı-nıng = fi-á-nak

bala-m-bılan = fia-m-val

bala-m-ız-dı = fiú-n-k-at (z/k azért nem egyezik, mert a mai magyar nem valódi többes, hanem kettes számot használ.)

er-bala = férj-fiú (férfi)

10-15 ezer éve mély hangrendű ez a szó, 200 millió urál-altáji anyanyelvű így kezeli. Ha a fi magas i lenne, akkor a madárfióka is madárfiőke lenne, a fiú fiű, a fiam fiem, a férfiak férfiek. De ez mind-mind helytelen,

a "férfinak" a helyes!

Mért hajlanak sokan mégis a helytelen férfinek toldalékolásra? Azért mert a magyarban az első szótagon a hangsúly és vegyes hangrendű szavaknál a magyar nyelv hajlik arra a megoldásra, hogy az első szótaghoz egyeztessen, ne a második, közvetlen előtte állóhoz. Számos külföldi, hangrendileg kaotikus szónál így kezeljük le a helyzetet. Azonban összetett szavaknál a második tag őrzi, hozza magával a saját, jól megszokott toldalékát. Pl. Pest-re. Ebből sem lett a városegyesítés után Budapestra.

Férfi másik része a férj, benne az ugor erj finnben yr(kä), török-tatárban er(kek), németben az er személyes névmás szintén protoeurázsiai: embert, férfit jelentő szó, uráli és altáji nyelvek magas hangrendűként ismerik.

2: Jézusom.. ennyi megveszekedett baromságot összehordani egy kommentben :)

A kérdésre a válasz amúgy meglehetősen egyszerű; a "férfi" eredetileg "férfiú" alakban létezett, amihez értelemszerűn mély hangrendű toldalék tartozik (férfiúnak). Az "ú" végződés időközben eltűnt, a toldalék viszont maradt az eredeti.