Nálunk miért ciki a tájszólás?

Én pesti vagyok, de még nem hallottam ilyet! Nagyon sajnálom hogy ez a tapasztalatod, de biztosan nem téveszted össze az érdeklődést a lenézéssel? (Bár elhiszem hogy zavar az is.)

Amit cikinek tartanak sokan:

-Egyes fajta tájszólások (ami NEM a felvidéki), hanem pl. a szabolcsi ahol au-t mondanak az ó helyett, tehát Mónikai helyett Maunika.

-Amikor valakinek nem megy a nyelvtan (pl. a tájszolásában úgy mondják hogy "aztat" ahelyett hogy "azt").

-Ez nem ciki, csak viszont sok felvidéki csinálja hogy keveri a magyar meg szlovák szavakat. Magyarországon nem értik az emberek hogy mi az a párki, hranolki, horcsica, slapki, csinzsák, obcsianszka...

Budapesten születtem, de ezt értelmes emberek körében nem tapasztaltam.

Nagyanyám Zalából származott, és mindig úgy éreztem, hogy aki tájszólással beszél, az gazdagítja az embert, változatosabbá teszi a magyar nyelvet.

Aki ilyesmi miatt lebunkóz valakit, az ő maga a bunkó.

Olyasmi ez, mintha azért tennénk felelőssé valakit, mert ilyen vagy olyan, gazdag vagy szegény családba született.

Ne törődj velük, és ne bántson az ilyen emberek gúnyolódása!

Magukról állítanak ki szegénységi bizonyítványt.

"külföldön is kinevetik a tájszólással beszélőket."

Melyik ország az a "külföld"?

Mert ahol én élek, elég nagy ország ahhoz, hogy az északi tájszólással beszélők nehezen értsék meg a délieket,és viszont.

De ezért senki nem gúnyolódik.

A déliekre azt szokták mondani, hogy a beszédjük napfényt hoz az életbe, az északiakra meg azt, hogy a lakhelyük időjárása helyett a szívükben van a napfény.

Úgyhogy nem lehet általánosítani!

Sajnos tendencia, hogy mivel Magyarországon ARÁNYLAG KEVÉS FAJTA tájszólás létezik (ennek sok oka van, a lélekszámtól a magyar nyelv ősiségén át), ezért még az akcentust is könnyen tudták időnként sztenderdizálni.

Ennek folytán a médiában, pl tévében, rádióban a kevés fajta akcentus közül szinte mindig a sztenderdet preferálták. Akinek meg ettől eltért, ennél fogva is szokatlannak számított.

Az, hogy szokatlan, az értelmes, nyitott lélek és agy számára érdekes és elfogadható (ha nincs egyéb szempontból akadálya), míg a primitív, bunkó emberek mindenféle másságot lenéznek, és birkaszellemben léteznek önként és dalolva. Ez utóbbi tendencia is hozzájárult, hogy egyesek gúnyolják a másságot, akár akcentus terén.

Míg vannak bőven korrektek, nyitottak is.

Amikor életemben először találkoztam egy palóc lánnyal, furcsán hatott, de kb úgy néztünk egymásra, mint két Marslakó. :D Ergo az én beszédem számára marsi, meg nekem is így hatott az övé. :D Ez vicces élmény volt számomra, neki azért nem, mert ugye a tévéből kicsi korától hallja a magyar sztenderdet is.

Óólátirá megszerettem á pálóc ákcentust, őszintén. :)

Bóór óóltálóóbán nem hásználom. :)

Ami érdekes volt még számomra, hogy ő épp úgy "Ó"-nak hajlamos hallani a magyar "A"-t, mint én a palóc "Á"-t. Sztenderd az akcentusom.

Előző, tudtommal szinonimája egymásnak a tájszólás, és az akcentus. Egyébként a wikipédián is létezik ilyen megfogalmazás:

" tájszólás (helyi kiejtésváltozat, „akcentus”) "

[link]

Te miben látod az eltérést a két kifejezés között? Tudsz hivatkozást is?