Mennyire nehéz az orosz és a japán nyelv?

Az első kettővel nem értek egyet. Tanultam mindkét nyelvet. Eleve kezdjük ott, hogy szempontfüggő, és egyénfüggő, mi nehezebb, és mi könnyebb, ez a világon a legtöbb dologra érvényes, nem csak a nyelvekre.

Elsősorban a legtöbb dolog tanulására a világon érvényes, hogy az érzelmi motiváció a döntő. Ha imádsz valamit, akkor lehet akármilyen nehéz, haladsz vele valamilyen szinten.

Ha valami könnyűnek tűnik racionális okokból, de unalmas/utált dolog neked, akkor az istennek se haladsz vele rendes tempóban.

- Beszéd/kiejtés:

Japán: magyar ajkúnak nagyon könnyű.

Orosz: nekünk kicsit nehéz, de nem vészes.

- Nyelvtan:

Japán: nincsen nemek szerinti ragozás, nincs személyragozás, és nincsenek igeidők, csak kettőm, mint a magyarban (múlt és jelen).

Orosz: nagyon régen tanultam, de az rémlik, hogy van személyragozás, van nemek szerinti ragozás is, és asszem három igeidő (múlt jelen jövő).

Egyszóval nyelvtanilag e szempontokból a japán lényegesen nehezebb, a japán ezekben nagyon könnyű. De nézzük a japán nehéz nyelvtani vonatkozásait:

Japán nyelvtan továbbá: a számlálószavak brutál, mert kb 2-3 ezer rendhagyó van (pl valaki "egy éves", vagy pl "egy csésze" valami, és több ezer más rendhagyó). A japán számolás nem vészes, bár van három fajta, ráadásul kínai módra TÍZEZER náluk a váltószám...

Van bár kétféle udvariassági ragozás, de csak az egyiket használják rendszeresen. Ezen kívül van egy hátköznapi ragozási mód is.

Összességében az orosz ill japán nyelvtan egyformán közepesen nehéznek tűnik, de hát itt jön be az érzelem... Én utálok nemek szerinti ragozással vesződni...

- Írás:

Japán: a világ egyik legnehezebb írásrendszere mind minőségileg, mind mennyiségileg.

Orosz: nagyon egyszerű, mert ciril betűs. A ciril betűk jellege, használata erős átfedést mutat a latin ABC-vel.

Ezeket mérlegeld. De persze. mond, az érzelmi motiváció a döntő. Minket anno irritált a megszállók erőltetése, hogy a nyelvüket tanuljuk... Speciel az orosz hangzása nekem nagyon csúnya. Míg a középdélszláv nyelveké szépnek hangzik számomra (szerb, horvát stb), ha már más szláv nyelvekkel mérem össze.

Szóval válaszd, amelyik a szíved csücske. Vagy mindkettő? Akkor a racionális szempontokat mérlegeld.

ELÍRTAM az elején, ezt biztos észrevettétek, és bocsi. :) Korrigálok:

Egyszóval nyelvtanilag az elsőként sorolt szempontokból az orosz lényegesen nehezebb, míg a japán azokban nagyon könnyű.

Még annyit, hogy a japánban tudtommal kb 140 számlálószó létezik, míg az EU és magyar nyelvekben alig van belőlük (magyar: darab, fő, példány, csésze/csészényi stb, és nem kell ragozni se a magyarban ezeket, míg a japán nyelvben igen).

Persze a gyakran használatosakból talán csak 40-50 van a japánban, sőt, a mai japán fiatalok kezdik elhagyni és egyszerűsíteni. De, mint említettem, a rendhagyó számlálószavas ragozásokból így is több, mint kétezer darab (szorozd be a kb 140-et az átlag kb 12-18 darab rendhagyóval, számlálószavanként).

[link]

A japán nyelvtan könnyű. Sosem éreztem, hogy a számlálószavak bármi nehézséget okoznának. az elején persze szokatlan, és eltéveszti az ember, de messze nem olyasmi amit nehéznek neveznék, és nincs belőle használatban 2000 darab. Egy tucatot jó ha használsz a hétköznapi beszédben. Én is ismerem pl. a hajók számlálószavát, de 9 év alatt egyszer sem használtam. A madarak számlálószavát használtam talán háromszor. Nem tudom mi számít rendhagyó számalaknak, de csak kétféle számsor van. "ichi, ni, san..." és a "hito(tsu), futa(tsu), mit(tsu)..." egytől tízig ezek valamelyikét használod. A rendhagyó nem azt jelenti, hogy mindig más.

Ha valami nehézséget kell említeni a japán nyelvtanban, akkor inkább a különböző szintű udvariassági formákat mondanám, amelyek elég bonyolultak tudnak lenni és az üzleti életben elengedhetetlenek.

Aztán azt, hogy a feltételes módot 4 féle képpen tudják kifejezni, és ezek különböző helyzetekben használhatók.

És a "wa" és "ga" partikula használata, illetve a "kureru", "ageru", "kuru", "shimau", "morau" stb. igék használata más igékkel összetételben is nehéz kezdőnek, és ezek eltévesztése jelentésbeli változást okoz. (Ha a számlálószavakat elrontod, legfeljebb mosolyognak egyet, a mondanivalód érthető marad).

(Elnézést, hogy nem tudom, mi a pontos nyelvtani neve a fentieknek, mert nem magyar nyelven tanultam japánul).

Ezzel együtt is a nyelvtana még mindig jóval könnyebb mint mondjuk a német névelők és logikátlan többesszámok, vagy az angol igeidők tömege. Oroszul nem tudok, így azzal nem tudom összehasonlítani.

A japán nyelvben a legnehezebb dolog az írás.

Előző, bár az utolsó bekezdéseddel egyet értek, és valóban a WA-GA kérdéskör is viszonylag nehéz a japán nyelvben, de a számlálószavak márpedig maguknak a japánoknak is problémás, tudom, hogy nem használják mind a 170-et, de tele van rendhagyóakkal, pl az egy széket nem elég összerakni, hogy "egy", meg az, hogy "szék", mivel a pár ezer rendhagyóból ez az egyik:

ichi + kyaku -> ikkyaku

Vagy pl

san + hiki -> sanbiki (pl sanbiki no neko)

ichi + hiki -> ippiki

ni + hito -> futari(!), mivel nem a kínai, hanem a japán számsorból a "futa" kell ehhez, de a "ri" logikailag semmihez se kapcsolható, ha már számlálószavak... A három ember meg már ráadásul "sannin", mert a hito-nak a kínai olvasatát használják ehhez.

Eleve azt is meg kell tanulni, hogy melyikhez mit lehet mondani, pl a nyulakat és a madarakat egy adott számlálószóval számoljuk (míg magyarul pusztán "példány" és nincs), vagy pl bizonyos fajta hengeres ÉS hosszúkás tárgyaknak is azonos a számlálószava, így a könyvé(!) is, mert régen (papirusz)tekercs volt a könyv.

Fiókok, zászlók: megint csak azonos számlálószó kategória. Nincs logikája sajnos...

Nincs tehát logikája, mivel pl "kistestű állatok", v "nagytestű állatok" számlálószava eltérő, na de mi van, ha relatíve közepes testű állatról van szó...? Tehát marad a megszokás, magolás, EZ ESETBEN.

Aztán: kard, kérdés, riszes zsák - mindnek saját számlálószava van.

Itt pl egy felsőfokú japános videója a japán számlálószavakról. Már az első mondatai is sugallják, hogy ez a téma az egyik sarkalatos pontja a japán nyelvnek. A video részletezi is az alapjait, ezt főként a kedves kérdezőnek küldöm:

https://www.youtube.com/watch?v=acqvTL3lPy0

Korrigálom önmagam:

* ...hogy "egy", meg a "szék számlálószava"...

(És utána persze birtokos esetbe téve maga a szék szó is kell, de azt nem mutattam, most nem az nem lényeges.)

Én nem azt mondtam, hogy a számlálószavakban nincsenek rendhagyók, hanem hogy nem nehéz megjegyezni.

ippiki, ippon: Alapszabály a japán nyelvben, hogy kettőzéskor a h-ból p lesz, mert a h-t nem tudják kettőzni. Akkor lenne fura, ha pl. ihhiki lenne.

Ichi+ko=ilkko

ichi+kyaku=ikkyaku

ichi+hiki= ippiki

Ichi+hon=ippon... Az ichi szinte mindig lerövidül kivéve, ha az utána jövő hangzó nem kettőzhető (pl. Ichiwa, ichirin)Nem nagy ügy megjegyezni.

Az, hogy az n után zöngésül a h az is elég gyakori, hogy számítson rá az ember. De ezek is általánosak. "Ippiki, ippon , sanbiki, sanbon, yonhiki, yonhon, hippiki, happon". Ezt a kis mantrát megjegyzed és kész.

hitori, futari: igen ezek kivételek. De olyan gyakran használják, hogy mindenki azonnal megjegyzi. Ha animés vagy j- popos alappal kezdi a nyelvet, akkor meg már ismeri is. Sosem hallottam valakit arra panaszkodni, hogy "jaj, mindig elfelejtem, hogy a ketten az futari és nem ninin!"

Amúgy a köny számlálószava nem hon hanem satsu (kötet). Szóval nem értem, hogy érted, hogy a hosszúkás tárgyak számlálószava azonos a könyvével. A könyv írásjelével azonos.

Szóval a számlálószavak addig nehezek, amíg a nyelvtankönyvből akarod beemelni, ahol a nyakadba ömlesztik az összeset. Ha viszont ténylegesen használatban tanulod, sokkal kevesebb nehézséget okoz, mint amennyire ijesztgetnek vele.

Amúgy 9 éve élek Japánban, és még soha nem kellett zászlókat, fiókokat, nyulakat számolni. "Ott van a fiókban", "felülről a harmadik fiók", "beragadt a fiók". Ilyesmik fordulnak elő, egyikhez sem kell a fiók számlálószava. Olyat, hogy "ennek az asztalnak 3 fiókja van" szerintem 30 évben egyszer ha mond valaki. Tipikus tankönyvi mondat, aminek az élő nyelvhez semmi köze. Zászók 9 év alatt egyszer sem kerültek szóba, nyilván ha valakinek ez a hobbija vagy munkája, majd utánanéz. De felesleges kezdőként ezzel terhelni az agyadat. Felsőfokon pedig ha bele is futsz ezekbe, akkor kb. "ez a fiók/zászló számlálószava, oké" és már meg is jegyezted.

Ha elfogadsz egy tanácsot, ezeket tanuld meg:

nin (emberek), sai (életév), ko (darab), tsu (darab), mai (lap, ív), hon (hosszúkás tárgy), hiki (kis állat), tou (nagy állat), satsu (kötet), dai (gép), kai (emelet),

esetleg még hai (pohár), chaku (öltözet ruha), wa (madár, nyúl), ken (ház), sou (réteg)

Ezekkel bőven elboldogulsz a középfokig. Ha mégis belefutsz másba, azt hozzátanulod és kész.