Talakoztatok mar ilyennel?

Rákerestem, ezt a szöveget Oberritter Dóra és Száraz Bence írta.

"A csodákban téged..." (kereslek)

Azt jelenti, hogy Bence kinéz az ablakon, meglátja a hajnali naplementét, és abban felidézi az ő Dórájának pirospozsgás orcáját.

"...téged meg a csodákban kereslek"

Azt jelenti, hogy mikor Bence felidézni kívánja az ő Dórájának tulajdonságait, azokat az olyan szép dolgokban fogja keresni, mint mondjuk a hajnali naplemente, vagy a csillagok ragyogása, vagy a csillámpóni patájának szivárványos ködfátyla.

Nem mindegy a szórend. Nem ugyan azt jelenti, hogy:

Bence ma Dórára gondolt. / Bence ma gondolt Dórára. / Ma Dórára gondolt Bence. / Dórára ma Bence gondolt. / Gondolt ma Dórára Bence.

A kérdés második fele. Igen, szerintem nagyon sok buta sláger van, de engem nem a megfogalmazása zavar ezeknek, hanem a tartalmatlanságuk, hogy a semmit ragozzák, vagy ugyan azt ismételgetik amit már évek óta elmondtak helyettük mások.

Nálam a legértelmetlenebb slágerszövegek között ilyesmik szerepelnek:

Edda - Mi vagyunk a rock:

"Mi vagyunk a rock, mi vagyunk az élet,

Csak kérhettek bármit, csak kérhettek szépen."

Mi van? (Oké, az Edda szövegei az első három album után...)

Groovehouse - Hajnal:

"Nem csak neked fáj, magad maradtál,

Hideg hajnalon, annyit mondhatnál

Mit kezdj magaddal szíved értem, fáj még.

Értem fáj!"

Izé. Problémák a központozással és úgy általában a refrénnel is. Nem értem egyáltalán, mit jelent az, hogy "annyit mondhatnál, mit kezdj magaddal, szíved értem fáj még". Már ha helyesen próbálom a vesszőket elhelyezni. De bárhová is teszem őket, sehogy sem értem :-( De legalább a szótagszám kijött :-)

Groovehouse - Ha újra látom:

"Ha újra látom, hazudni vágyom!

Hiába már, hívnom nem muszáj, miért jöjjön, ha fáj?"

Ez a második mondat...

Halott pénz - Valami van a levegőben:

"Kettőkor elindulni, na még mit nem

Háromkor elindulni, na még mit nem

Négykor ma elindulni, na még mit nem

nélküled elindulni, na még mit nem."

Hát ja.

Van még pár, ha eszembe jutnak, és nem felejtem el, amíg gép közelébe jutok, írok egyet-kettőt.

#4

Igen, a dalok termékek, de azért néha kicsit át kellene gondolni a dolgokat, ne csak a szótagszámot nézzük, ami ha nincs meg, akkor töltelékszavakat rakunk be.

Hú, a "tüzelnek, de nem a katonák" szerintem kifejezetten gusztustalan szöveg, amúgy is gáz az egész Magna életmű, még csak azt sem tudom eldönteni, hogy ironizálni próbálnak-e, vagy csak szimplán megélhetési tahók...

A "ha látlak félek, hogy megkívánlak" szerintem egy értelmes szöveg, ott talán inkább azzal van a baj, hogy álromantikus szutyok (mint a "vétkezz velem", ami aztán tényleg másodlagos szégyen).

A Halott pénz szövegével szerintem nem is az a baj elsősorban, hogy értelmetlen maga a szöveg, hanem hogy töltelék-gyanús.

Amúgy a "van valami ami éjjel összerak" szerintem pont jó sor.

Én azon agyalok néha, hogy hogy van az, hogy egyébként szutyok együttesek is néha összehoznak jó szövegeket vagy legalábbis sorokat. Mint mondjuk a Hooligans a Királylányban:

"Lelécelsz mással, közben engem akarsz.

Amerre jársz, mindenkit összeszavarsz."

Ez teljesen jól leír egy adott embertípust.

Az egész dal legjobb két sora (talán az egész életmű legjobb két sora), máshol is megállná a helyét.

Amúgy a kérdésben említett "A csodában téged, téged meg a csodában kereslek"-dolog másnak is feltűnt a környezetemben. Mindegy, hogy az írók mit magyaráznak, ha nem elég egyértelmű, akkor át kell írni. Ez nem egy Kispál-szintű szöveg, hanem tömegeknek íródott.

Eszembe jutott még a Cserháti Zsuzsának írt I Love You Baby magyarítás.

"nem kell több rossz ébredés

már volt itt sok nagy tévedés

és nem kell több buta búcsú

volt már sok éj szomorú"

Na, ez egy valódi igénytelen, retek szöveg, amit egy világszínvonalú énekes szájába adtak, aki el is vállalta, mert énekelni szeretett volna. Tele töltelékszavakkal és vacak mondatképzéssel (nem utolsósorban áthallásokkal az egész számban Cserháti életére). Egy óriási tehetségű énekesnő nyomorából húztak hasznot vele.

Aztán lehetne még a közhelyeket is tárgyalni, mint például a "nem te vagy, aki rám talál(sz)", amitől lehányom a hajam, ha meghallom (például Zséda is eldanolja, meg a Republic is).

Ugyan nem szeretem a hip-hop és rap kultúrát, de azért bizony nagyon messze van egy mai populáris dal egy-egy Akkezdet Phiai, Ludditák, Neurotic (vagy épp a mai Pajor Tamás) szövegtől, de, ami azt illeti, mondjuk egy Katona Klári, Zorán vagy LGT slágertől is. Az utóbbiaknak mai megfelelője kellene legyen Freddy vagy Zséda (oké, az ő szövegei általában nem rosszak) vagy nem tudom a Punnany.

De vannak igényes szövegűek is, az biztos, pl. a Honeybeast, vagy lehet anyázni, de a Welhello szövegei is jók (mondom fogcsikorgatva, mert amúgy nem csípem őket :-D ). A Tankcsapda szövegei is simán jók (pedig ők aztán nagyon átmentek megélhetési popzenébe).

De pont hogy nem termékek, vagyis nem kellene annak lenniük. Most ha valaki ír egyetlen olyan dalt ami jó és sokan szeretik, annak valamiért egész albumokat kell kiadnia. Ha találnak egy eladható énekest, vagy együttest, azoknak slágereket fognak legyártani. Pénz meg két dologból lesz, a hakniból és a rádió/tévé lejátszásokból. Ilyen rendszerben nem hogy normális dalok nem lesznek soha, de olyan előadó sem lesz, aki hosszútávon megmaradna benne. Csak azért mondom, hogy nem hibáztatom ezeket a szövegeket, mert ők nem tehetnek róla, olyanok mint a gyári munkások, aki csak énekelni tud, az azt adja elő amit kap, akik a dalokat rakják össze azok meg inkább a marketingre mennek, egyszerűen nem áll érdekükben jót vagy csak valamivel jobbat is írni, mert ők a szorzókat nézik amiből a bevétel jön, és ebből a szempontból, nagyon is profin nyomják. Valahogy egy percig sem tudok nevetni vagy szánakozni az ilyen szövegek felett. Az jut eszembe, hogy kiárusítottak valamit, amit nem lett volna szabad. Ha már szegény nyomorult Hooligans-t hoztad fel, ha megnézed kik írták a szövegeiket, látni fogod, hogy a Királylányt például a Junkies tagjai hozták nekik össze. Szerinted miért nem Junkies dal lett belőle? Egyrészről az ő szövegeik sem kiemelkedőek, de összességében jól szólnak a dalaik, mondjuk 10-ből 5 olyan van amit jó hallgatni, van 1-2 igazán jó, és marad 3-4 olyan ami hát elmegy, de az albumra ne kerüljön már rá. Ezeket el lehet adni az olyanoknak mint a Hooligans. És ha véletlenül találsz benne két jó sort, akkor ezért. És ha nem tudod miért nem az az 1-2 igazán jó Junkies dal szól a rádióból, akkor ezért. És ameddig abból lesz a pénz, hogy melyik dal hányszor és hol szólal meg, addig megállás nélkül fogják ontani ránk a hulladékot, addig ameddig azt nem mondod a vállalhatatlanra, hogy "ez egész jó" és majd amikor összehoznak egy közepesen semmilyen dalt, azt már remekműnek fogod hallani.

Azzal amit itt írtál nem értek egyet:

" Amúgy a kérdésben említett "A csodában téged, téged meg a csodában kereslek"-dolog másnak is feltűnt a környezetemben. Mindegy, hogy az írók mit magyaráznak, ha nem elég egyértelmű, akkor át kell írni. Ez nem egy Kispál-szintű szöveg, hanem tömegeknek íródott. "

Már miért kellene átírni? Úgy értem részemről az egész szöveg elejétől a végéig értékelhetetlen kategória, de nehogy már úgy kelljen megírni egy dalt, hogy az a hallgatónak megfeleljen. Olyan sincs, hogy "tömegeknek íródott" tehát legyen lebutítva... Vagy nem értem mit akartál ezzel mondani. Nincs olyan, hogy "Kispál-szint" nem mondhatod, hogy amit a Lovasitól nem értesz az azért van mert magas-művészet, de ha Dóra és Bence furcsákat beszél akkor azt illene kijavítani.

Tudod engem még az is kevésbé zavarna, ha valaki gyengébb szövegeket hozna össze, de a saját gondolatairól szólna, lenne egy világképe amit szeretne megmutatni, vagy nagyon bántaná valami amit tudatni szeretne a környezetével, és ezekből írna pár dalt. Nem azért, hogy sokan hallgassák, nem azért, hogy szeresse a közönség, nem azért mert eladhatónak kell lennie. Én ebben látom a problémát, és nem abban, hogy néhány sornak szerencsétlen hangzása van.

Igazad van, vannak jó szövegek, de akik ezeket írják nem tudják felvenni a versenyt egy egész iparággal szemben. Ha mégis megteszik, az székláb-faragás lesz. Azt gondoltam, hogy azok az idők, valamikor évszázadokkal később jönnek csak el, de nem így lett.

#6

"nehogy már úgy kelljen megírni egy dalt, hogy az a hallgatónak megfeleljen"

Nem ez lenne valahol a lényeg? Hogy olyan dalok szóljanak, amik tetszenek az embereknek? Lehet persze teljesen öncélúan is "önkifejezni", de akkor már nem populáris dalokról beszélünk. Nincs baj azzal sem, ha direkt azért írnak meg egy dalt, hogy népszerű legyen és persze leginkább, hogy pénzt keressen vele az előadó/szerző. Csak valahogy úgy érzem, hogy nagyon könnyen átmegy tömeggyártottba; érdemes a nagyjából egy időben készült dalokat megnézni, egymást másolják orrba-szájba, persze, általában óvakodnak a plágiumtól, pár hangot megváltoztatnak, áthangszerelik az egészet, a tempót húzzák vagy tolják, a hangnemet fel- vagy letornázzák, és oké minden. Ha valaki azt mondja, hogy "hé, ez olyan mint...", akkor kiröhögik az illetőt (lásd a kis diskurzust A Dal legutóbbi szériájával kapcsolatban). Na, mindegy is, ez a kérdés nem a dallamról szól.

"Igazad van, vannak jó szövegek, de akik ezeket írják nem tudják felvenni a versenyt egy egész iparággal szemben."

Szerintem pont az a baj, hogy nagyrészt az iparág dalait halljuk, az egyedieket pedig pont nem, mert olyan dalokra van szükség*, amik vagy nem mondanak semmit, vagy simán egy tőmondattal leírható a jelentése. Szóval amit a kérdező idéz, az pont az a kategória, amikor ipari szinten nyomják a sületlenségeket, mert úgyis a refrénnel vagy a ritmussal adják el a szuperslágert, vagy egy "olyan, mintha" érzéssel, amit nem is gondol végig az egyszeri hallgatóság.

"Ha találnak egy eladható énekest, vagy együttest, azoknak slágereket fognak legyártani."

Na, nekem erre a legújabb példa Opitz Barbara. Jó hangja van, ő volt az ikszfakktorban a szende vidéki kislány, akiből lehet valaki.

Na, erre belenéztem az első klipjébe, valami r.bancos retek lett, mert most az a trendi.

Témaválasztásnál is vannak érdekességek. Visszahozták a köztudatba a Bang, Bang című dalt (eredetileg Cher és Nancy Sinatra) egy (szerintem) nagyon gáz feldolgozással. Sőt, többel is, biztos, ami biztos. Utána valahogy megszaporodtak a bengbengelős számok, még Tyler Pityu is bengbengelt egy jót a Red, White & You című popdalában :-D

Egyre több cover verziót hallani mindenféle számokból, van, amelyikből csak pár sort énekel (vagy "énekel") az adott stár, alákevernek valami sityi-sutyi diumdisunt, aztán lehet nyomni a ker.rádiókba.

Magyaroknál meg mostanában egyre többször találkozni filmcímekkel (Emlékek őre, meg Tágra zárt szemek meg most hirtelen nem is jut eszembe, mi még - meg nyilván szerencsére nem is ismerem őket mind).

Aztán meg sokszor úgy érzem egy-egy dallal kapcsolatban, hogy valakinek kipattant egy-két jó sor a fejéből (rosszabb esetben egyetlen rímpár), és egyből úgy érzi, "na, akkor erre ráhúzunk egy egész dalt". És rá is húzza. Nem számít, hogy a többi 10-20-30 sor (jó esetben, rosszabb esetben nem is tud mit írni, úgyhogy jószerivel csak az az egyetlen ötlet van) buta, egyszerű és értelmetlen. Csengjen jól az a két sor, azzal el lehet adni.

Szerintem tényleg van olyan, hogy "Kispál-szint". Lovasinál egyértelműen koncepció volt az élőbeszéd-szerű, szürreális szöveg, a furcsa képek; és mielőtt az a vád érne, hogy kispálos vagyok, hát nem, ugyan vannak számaik, amiket szeretek, mert ugye emlékeztet az ifjúságomra, de nem. Ám elismerem, hogy tényleg jókat írt (még ha nem is értem feltétlenül, hogy miről :-D ). A maiak közt ilyesmi a 30Y (bár mostanában nem követem őket sem, de a tizenévekkel ezelőtti dalaik tényleg hasonlítanak egy-egy Kispál dalra, kellemesen el lehet merengeni rajtuk) vagy a Vad Fruttik.

Valahol jó középútnak gondolom a Honeybeastet, nem túl elvont, de igényes szövegek és fülbemászó dallamok, valami ilyesmire gondolok, ha igényes pop(uláris) zenére gondolok.

De hogy a kérdezőnek még írjak három példát, az egyik Janicsák Veca Könnyek az esőben című... dala. Na azt például igényesnek álcázott szutyoknak tartom. Az "arcom-harcom" rímpár szerintem minősíthetetlen, de az egész dal... Na. Giccses is, meg minden.

A másik a Legyek én Tóth Anditól.

Az egész számot tönkrevágják azzal a három sorocskával, hogy:

"Legyek ami nincs

A tenger fenekén

A kincs

Legyek én."

vagy a végén módosítva:

"Nem baj hogyha nincs

A tenger fenekén a kincs

Legyek én."

A dal arról szól, hogy ő akar lenni az, aki támogatja a másikat, akihez lehet fordulni, aki kitart a másik mellett és miegyéb. Erre jön ez a három sor. Egy nem létező dolog akar lenni? Hiány akar lenni a másik életében? Sőt, azzal, hogy valami nem létező akar lenni, valójában azt szeretné, ha soha nem is ismerte volna meg a másikat? Mondjuk a rím is erőltetett szerintem, de ugye azért egy dal többet elbír, mint egy vers.

Pedig a dal amúgy nem rossz, de ez kapufa.

Aztán a Karamell-féle Lélekdonor. Na, attól kész vagyok. Nekem Sickratman Evvel a dalban című csodás száma jut eszembe róla (klippel együtt).

Jó példának meg akkor még ideírom Oláh Ibolyától a Babyt.

A ritmushoz tökéletesen passzol a szöveg, nem erőltetett (oké, a "Táncolj, tombolj,/Ruhát kigombolj" talán kicsit suta), az egész poénra van véve (bár ugye Oláh Ibolyával van egy provokatív/ironikus felhangja). Ez egy jó szám (mondom ezt úgy, hogy csak miután megkedveltem, tudtam meg, hogy Oláh Ibolya énekli. És hiába próbáltam magamnak azzal érvelni, hogy ne már, hogy pont neki adják a szájába ezeket a f...a sorokat, ő a büdös életben így nem tudná ezeket a dolgokat megfogalmazni, ezért nem hiteles, de bizony az van, hogy jól adja elő, és olyan plusz van így a dalban, ami amúgy nyilván elsikkadna).

*Nem tudom már, hogy hol olvastam azt, hogy milyen módszerekkel tornázzák fel egy dal hallgatottságát, és ezzel együtt a népszerűségét. Maradjunk annyiban, hogy ez is egy manipulációs technika, és így már nem csodálom, hogy mondjuk a Rihanna irritáló orrhangján felhangzó kántálás népszerű lehet. Sokan nem veszik a fáradságot arra, hogy egy-egy dalba energiát fektessenek (mármint befogadó oldalról), hanem a készt választják, ami könnyen befogadható, persze elsősorban a dallam oldaláról, mert az sokkal könnyebben tapad, mint a szöveg. Nincs baj azzal, ha egy dal első körben a dallamával tapad, velem is megesik, hogy valami üres szutyok nem megy ki a fejemből, az a probléma, ha az lesz az ember stílusa, hogy válogatás nélkül elfogadja az újdonságot, nem számít, mekkora hulladék. (Persze, én csak hallgassak, ha olyan dalok vannak a "Bárhol-bármikor" listámon, mint mondjuk Vanessa Amorositól az Absolutely Everybody, vagy a C'est la vie-től a Vár ránk a nyár :-D )

Na, mindegy, agymenésnek vége.