Magyar birtokos eset: mikor "-ja" és mikor csak "-a"?

Keresgéltem, hátha mégis, és ezt találtam a wikipédián:

"Egyes és többes szám 3. személyű alakja (‑a/‑e/‑ja/‑je, ill. ‑uk/‑ük/‑juk/‑jük) a magyar alaktan talán legkevésbé megjósolható, legnehezebben leírható eleme: a j megjelenése vagy elmaradása csak a végződések szűk körénél foglalható rendszerbe:

* a sziszegő (c, cs, dzs, sz, z, s, zs) és a lágy (j, ny, ty, gy) végződések, valamint a h mindig j nélkül áll,

* a magánhangzós és a ch, f végűek pedig mindig j-vel.

A többi végződésnél inkább tendenciák vannak, mint szabályok: a v, l, r, m, g, k esetén valamivel gyakoribb a j nélküli alak, b, d esetén a j-s elterjedtebb, n, p, t esetén pedig nagyjából egyenlő az arány.

Az utóbbi típusú végződéseknél számos egyéb tényező is közrejátszik:

* több mássalhangzóra végződik-e a szó (pl. ablaka, lyuka, de parkja, bankja, ugyanakkor szakja, konyakja és egyszersmind könyve, térde),

* van-e hosszú magánhangzó, főleg á a végződés előtt (pl. nyelvtana, de délutánja, ugyanakkor viszont száma, tanára)

* újabb idegen szó-e (pl. otthona, de telefonja; folyama, de programja; talpa, de skalpja),

* milyen hangrendű (pl. éve, de sávja; éneke, de csónakja; ide sorolva a rendhagyóan mély hangrendűeket is: színe, de kínja),

* mély hangrendű nyitótő-e (kötőhangjuk a ragok előtt o helyett a): nem ilyen például párja, papja, de ilyen például hala, lába, vára, szárnya, hossza, ugyanakkor nyitótő volta ellenére j-t kap például gátja, nádja, holdja, vadja,

* összetétel-e, és ha igen, mely szó előzi meg (pl. szappana/szappanja, de jellemzően csak mandulaszappana[1])

Ezek azonban még mindig nem minden esetben teszik lehetővé a rag típusának meghatározását, például országa, de nadrágja; vára, de lekvárja; háta, de barátja; foka, de homokja. Sok esetben mindkét változat lehetséges, sőt az anyanyelvi beszélők ítélete is nemritkán ingadozik, még egyetlen személy is más-más formát választhat két különböző alkalommal. Általánosságban elmondható, hogy a nyelvhasználat a j beilesztése felé tendál (újabban például szócikkje,[2] sőt állatja, dalja[3] is előfordul).

Mindezekből következik, hogy a birtokos személyjeles alak a főnév szótári alakjához tartozik, a magyarul tanulóknak – a fenti szabályosságok kivételével – egyenként kell megtanulni őket."

első