Akik "furcsa" nyelvjárásban beszélnek (pl. : palóc), azok hogy tudnak mégis helyesen írni?

Amíg arról van szó, hogy egyes hangokat furcsán ejt, de kiejtésében különböznek a különféle hangok, ott a gyerek ugyanúgy megtanul helyesen írni, mint a többség.

Akkor lehet belőle gond, ha a nyelvjárásban összeesnek hangok, a j ~ ly megkülönböztetés megduplázódik. Egyszerűbb a gyerekeknek a köznyelvet megtanulni, és ahhoz a helyesírást.

Az éjjeli bátor felkergette a lesmestert a culápra.

Elég helyes? :D

Tudod jártunk ám mi is oskolába.

Kérdező, a fenti válaszok mellé két dolgot juttattál eszembe...

Az egyik:

tanultál angolul?

Tudatában vagy, hogy nem sok logika van az angol írás, valamint a kiejtés(ek) között?

És azt tudod, hogy rengetegféle angol akcentus létezik, ugyanavval a helyesírással? Pl ha csak nagy vonalakban tekintjük: USA keleti part, USA nyugati part, északnyugat-angliai, londoni, keletausztrál, nyugatausztrál.... És akkor ezen tájegységeken belül egyenként is vannak kisebb eltérések akcentusban...

Nos, sokféle angol akcentus létezik, mégis van egy egységesített helyesírás (bár akad pár apró eltérés pl az USA ill brit helyesírás között, de lényegileg ugyanaz a kettő). Megtanulják és kész.

Ilyesmi a magyar esetén is.

AZONBAN:

Téged az téveszt meg, hogy a magyar helyesírás fonetikusan megfelel a sztenderd akcentusnak, míg a többi magyar akcentus nem igazán, vagy csak áttételes logikával.

De ha érted az angol nyelvi analógiámat, akkor az alapján meg tudod érteni a nem sztenderd akcentusú magyaroknak a magyar helyesírás tanulását. Uganis neked, aki a sztenderd szerint ejted a magyart, szinte csak a logikát kell alkalmaznod az írásnál, mivel a kiejtésedhez képest fonetikus a magyar helyesírás.

Míg a többi akcentusú magyar számára nem elég a logikát belevinni, hanem -az angol anyanyelvűeknek a saját helyesírásuk tanulásához hasonlóan- be kell magolni a magyar helyesírást.

Bár egy-egy sajátos, áttételes logikát -az angol ajkúaknak a saját írástanulásukhoz hasonlóan- a nem sztenderd ejtésű magyarok is bele tudnak vinni, azért többé-kevésbé számukra is fonetikus az írás, legfeljebb nem annyira, mint a te akcentusod esetén.

A másik, amit eszembe juttattál:

a palóc akcentus a létező legrosszabb példa, amin csodálkozhatsz, a magyar helyesírás tanulásához. Ugyanis szinte az egyetlen magyar akcentus -a sztenderd mellett-, amely fonetikusan írja a magyart!

Ennek oka egyszerű: alig van eltérés a palóc, ill a sztenderd akcentus között, érdemi eltérés szinte csak az A Á egymáshoz képest való felcserélésben mutatkozik. De még a hosszuk is azonos a sztenderd, valamint a palóc kiejtésben! Csak a képzése felcserélt!

Számodra így tudom szemléltetni - elsőként sztenderd kiejtést mutatok, utána a TE LOGIKÁD SZERINTI írásmóddal mutatom a palócot, bár számára ez természet ellenes lesz, de te érteni fogod így; dupla AA a mély hangrendű hang lesz nyújtva, az Á meg mint nálad az Á mint "álom", csak éppen röviden ejtve:

alávaló - ÁlAAvÁló

állatharapás - AAllÁthÁrÁpAAs

államháztartás - AAllámHAAZtÁrtAAs

kabát alja - kÁbAAt ÁljÁ

akadozás - ÁkÁdozAAs

karámba - kÁrAAmbÁ

kamrába - kÁmrAAbÁ

A palóc gyerekek számára egész egyszerűen az rögzül a suliban, első elemiben, hogy "csak az A-Á párnál van felcserélve a hosszt jelző ékezet" - az ő szemszögükből.

Ezt ösztönösen megjegyzi a 6-7 éves palóc gyermek, idővel meg tudatosodik is benne, hogy "jé, csak ennél használjuk a vesszőt mint hosszítást fordítva...az A-nál meg kivételesen nincs jelölve a hossza" Mármint ŐK fordítva élik meg a vesszőhasználatot, de csak az A-Á párnál.

De nekik így természetes, ezt szokták meg.

Bocsánat, már álmos vagyok, tévesztek, szóval korrigálok:

még a hossz is passzol a palócoknál, szóval teljesen fonetikusan írnak ők is!

pl akadály - ÁKÁdAAly

Számukra is rövid-rövid-hosszú a ritmusa ennek a szónak, ahogy a ékezetek mutatják.

(Más eset persze neked is, nekik is, ha pl mássalhangzó torlódás miatt hosszú, egy rövid magánhangzós szótag.)