Németül lehetne úgy beszélni, mint a magyarban, hogy elhagyjuk a személyes névmásokat?

Németül lehetne úgy beszél, mint a magyarban, hogy elhagy a személyes névmásokat?

Pl.Főz egy levest.

Ich koche ein Suppe

De nem azt mond, hogy Én főzök egy levest.Hanem simán csak "Főz egy levest"

Ha úgy mond németül,hogy "Koche ein Suppe" mi lenne? Úgy is megért? Vagy nem használ így?

Furán hangzik, ugye? Na, kábé ilyesmiként értené meg a német a személyes névmások nélkül amit mondasz neki. Kivéve, hogy a személyes névmások kitétele vagy nem kitétele határozza meg a felszólító módot is, ahogy azt előttem már írták.

Tehát azért jobbára megérti, hogy mit szeretnél közölni, de amolyan külföldies makogásnak tűnik neki, főleg ha még jó erős akcentussal is mondod. Bonyolultabb mondatoknál viszont már akár érthetetlen is lehet számára, mert a személyes névmást ragozzák is, ha tárgyas, részes vagy birtokos esetben használják.

Megkérdeztem német ismerőst. Egyrészt azt mondta, hogy egyáltalán nem, aztán hozzátette, hogy hülye vagyok, mert nem ein Suppe, hanem eine.

:(

Alapvetően igaz, amit írtok. A német nyelvben az a szabály – szigorúbban, mint a magyarban -, hogy minden esetben kell a személyes névmás.

De a köznapi nyelvben azért mégis előfordul, hogy lehagyjuk, és nem pusztán slamposságból. A "chat nyelv" egyre jobban teret nyer, és főleg írásban – SMS, Facebook, Twitter, chatroom –, de még szóban is, itt-ott lemarad a sz. névmás és ettől még nem lesz a mondandónk "némettelen". Viszont hogy ezt az ember "jól" használja (idézőjelbe tettem, mert egy nyelvtanár számára ez sosem lesz jó, ill. elfogadható), ahhoz nagyon otthon kell lenni az élő nyelvben. Van, ahol ez elmegy és természetesen hangzik, máshol viszont szörnyen rossz. Tehát nem ajánlom senkinek, hogy a saját belátása szerint próbálkozzon ezzel, mert tapasztalat és rutin nélkül csúnyán mellé fog nyúlni. Nyelvórán, nyelvvizsgán, hivatalos levélben pedig SOHA ne írjatok, vagy mondjatok ilyet! De akit érdekel a köznapi nyelv (Umgangssprache), itt egy példa arra, hogy mikor jó és mikor nem a sz. névmás elhagyása:

- Kommst du mit in die Disco heute Abend? (Kell a "du", míg magyarul elég az, hogy "jössz"...?)

- Wir gehen heute Abend in die Disco - kommst (du) mit? (ez határeset, "du" nélkül mondjuk úgy, hogy elmegy itt)

- Ja, klar. Koche noch schnell eine Suppe für morgen, danach können wir gleich gehen (itt nem feltétlenül kell az "ich”)

- Kommt der Hans auch mit?

Ja, er kommt. (kell az "er", míg itt pl. magyarul elég az, hogy "igen, jön").

Az ezekből a példákból is látszik, hogy ha egyáltalán felmerül az sz. névmás elhagyásának a lehetősége, az kizárólag az "ich" és a "du" esetében fordulhat elő (és ezen belül is jóval kevésbé a "du" esetében).

bizony bizony, Rick-nek van igaza. rengetegszer elhagyjak a szemelyes nevmasokat.

Pl szóban:

Hab' schon.

Pl írásban:

Alles rund um Käse.

éés még lehetne sorolni...

Régen ugyanez volt táviratban:

SITZE BESORGT IM HOTEL METROPOL DEIN HUGO

Mivel ez egy anekdota, persze, hogy félreértik:

WARUM SITZST DU BESORGT IM HOTEL METROPOL

Az eredeti szándék szerint helyekről kellett gondoskodnia Hugonak, amiről a társa megfeledkezett, ezért félreértette a táviratot.