Angolból fordított könyvekben miért beszélnek a tegeződésről, mikor az angolban nincs is?

Mert bizony az angolban létezik olyan, hogy "mostantól szólíts a keresztnevemen". Addig meg a vezetéknevén szólítják egymást. Például Mr. Smith, de később, mikor már jobban ismerik John.

Másrészt ha nem tetszik, javaslom eredeti nyelven olvasni a könyveket, nem fog megártani!

A fordítónak nem az a dolga, hogy szolgaian másolja a kiindulási nyelvet, hanem hogy a szöveget átültesse a célnyelvbe, és egy sodró lendületű magyar szöveget hozzon létre.

Ha olyan könyvet olvasnál, ami tele van tükörfordításokkal, hidd el, marha kényelmetlen lenne neked is. Vagy a tegezés kérdése: nekünk nagyon szokatlan lenne, ha egy fiatal srác minden előzmény nélkül egyszer csak letegez egy idős asszonyt. :)

Nem feltétlen, de a gyakran igen.

Műfajtól, helyzettől is függhet.

Romantikusoknál, főleg ha korban közelebb játszódik hozzánk, már az első komoly csók után is hajlamos vagyok a tegeződésre, ha meg ágyba is bújtak... ugyanakkor régebbi korokban még a házastársak is magázódtak, szóval a fordító nem árt, ha ismeri a kort, a szokásokat... és persze nem árt, ha ugyanez magyarból is megvan.

"Ez tehát az eredetiben úgy jelenik meg, hogy megkéri, szólítsák keresztnéven egymást?"

- Lapozd fel az eredetit, és megtudod.

Hát, akkor veled van a baj. Komolyan nem értem, miért nem tudtad hasznosítani a válaszokat, hiszen rengeteg hasznosat kaptál.

És igen: az, hogy lapozd fel az eredetit, az egy pontos válasz, hiszen több helyzetet is el tudok képzelni, amelyben egy szófordulatot így fordítanék. Ahogy a nyolcadik válaszoló azt már megközelítette, az angolban van lehetőség udvarias, távolságtartó és bizalmas módon megnyilvánulni. Az ilyen különbségek átkerülhetnek a fordításba tegezés és magázás formájában.