Megtanulhatok folyékonyan beszélni idegen nyelven felnőttként is?

5-ös vagyok. Amiket felsoroltál, hogy kiegészítenéd vele a tanulást, nagyon jó ötletek. A második nyelvemet az angol után, amit Magyarországon tanultam meg nyelvtanárral, én is így tanultam. Nagyon sok olvasás, eleinte gyerekregényekkel kezdtem, mellette interneten néztem videókat, filmeket. Érdemes Vágó Istvánra hallgatni, aki azt mondja, hogy úgy tudsz jól megtanulni egy nyelvet, ha "teljesen elmerülsz benne". Ez valami olyasmit jelent, mint amit írtál, hogy megpróbálod minden lehetséges csatornán (látás, hallás, olvasás) az adott nyelvet magadba szívni. Azt, hogy "nem tankönyvekből" kell tanulni, olyan emberek szokták mondani, akik kimentek egy országba nyelvtudás nélkül, és ott az utca emberétől megtanultak, ez is lehetséges, de nálad ahogy írtad, nem jön szóba (mellesleg akik így tanulnak, azok általában baromi jól beszélnek, de nem tudnak utána pl. egy levelet helyesen megírni).

Nyaralni azért jó elmenni abba az országba, aminek a nyelvét tanulod, ha van rá pénzed és lehetőséged, és ott keresni kell minden alkalmat, hogy helyiekkel beszélj. Nekem ez bevált. Nem gond, ha nem tudsz kimenni hosszabb időre külföldre, a fenti módszerrel meg fogsz tudni tanulni beszélni így is.

Persze, hogy marad akcentusod! Nekem minden nyelvből van, amit beszélek. Hogyne lenne! Nem szégyellem. Törekszem arra, hogy minél jobban utánozzam az anyanyelvi beszélőket, de ez soha nem fog sikerülni. De nem is baj! Mivel kétszer is éltem (élek) idegen országban, és mindenhol voltak helyi barátaim, sokat beszélgettem velük erről a témáról. Ők ezt nem látják olyan drasztikusan, mint mi, magyarok, ugyanis mi ahhoz vagyunk hozzászokva, hogy a magyar az csak és kizárólag úgy jó, ahogy a tv-ben beszélik. Akinek tájszólása van, az gáz, azt ki kell nevetni. Mivel nem sok külföldit ismerünk, aki megtanult magyarul (Fekete Pákó? :) ), így ahhoz se vagyunk hozzászokva, hogy valakinek akcentusa van. De a nagyobb országokban ez nem így van: egész máshogy beszél egy dél-amerikai, mint egy spanyol, egy bajor, mint egy észak-német, stb. Ezért ők eleve hozzá vannak szokva ahhoz, hogy mindenkinek más a kiejtése. Nekem mindig azt mondták, hogy a lényeg, hogy meg lehessen érteni és hogy lássák, hogy törekszel azért a jó kiejtésre (aki szándékosan nem is próbál helyesen beszélni, hanem még rájátszik az akcentusára - volt ilyen kollégám -, azt azért nem nézik jó szemmel). Még egy tanács: ha majd eljutsz olyan szinte, hogy anyanyelvi beszélővel tudsz beszélni, akkor, ahogy az utolsó írta, kérd meg, hogy javítsa a hibáidat. A legtöbb embernek ezt mondani kell, mert ha megértik, amit mondasz, általában nem akarnak megbántani azzal, hogy kijavítanak. De ez neked nem jó.

Nekem három tapasztalatom van az emberiség elenyészően kis hányadát megfigyelve:

1. A nyelvtanulási készség annyira személyre szabott, hogy csak na.

2. Motiváció nélkül Bubó doktor tézise lép életbe: nincs eredménytelen kísérlet, ha másnak nem, elrettentő példának jó lesz.

3. Barázdáltabb aggyal sokszor nehezebb az önkifejezés, mert tovább tart, míg az ember az adott nyelven utoléri a saját gondolatainak bonyolultsági fokát.

Nálad, mivel nem ez az első nyelv, az 1. pont nem játszik. Bár... Ebbe azért belekotor oldalról a motiváció (hiánya).