Valóban sokkal egyszerűbb a spanyol, mint az angol?

a spanyol, akárcsak az olasz, egy végtelenül lebutított helyi parasztlatin dialektus.

Sok szava van, mert latin nyelv,szemben az angollal, amelynek semmire sincs saját szava, ami bonyolultabb annál, hogy enni, inni, b..szni, asztal, ágy, szék...bocs, a székre már nincs saját szavuk. Ami annál több az angolban az is latin, csak iszonyta letorzított kiejtéssel.

A spanyol szótanulás annak, aki köhög alamit latinul nem tétel, de az, hoyg nagyon egyszerű nyelv lenne, nem mondanám, még ha a ragzás a klasszikus latinnal össze se mérhetően egyszerűsített. Viszont hajlító, azaz szinte minden egyedi. Igeidőkben meg van nekik is vagy tíz.

Ja, és olyan, hogy spanyol nyelv, tulajdonképpen nincs. Van kasztíliai, meg aragón, meg galego, meg katalán, meg minden latin-amerikai orzságban helyi dialekt. Ja, meg van egy marha ronda orrhangú spanyol nyelvjárás is, a portugál. Az irodalmi spanyol természetesen a kasztíliai

Mindkét nyelvben van nehézség, bár másutt.

Az angol két fő nehézsége a magyar beszélő számára:

1. kiejtés: Az angol hangtan igencsak különbözik a magyartól. Nálunk nincs "pösze sz" (mint a think szóban), nincs svá, nincs ajakkerekítés nélküli ü, nincs w (mint a what-ban), és még sorolhatnám. A beszélt nyelvben hihetetlenül elnyelik a hangokat, amire csak rátesz a helyi akcentus. A helyes beszédet azért nehéz megtanulni, mert a magyarban nem létező hangokból épül fel a jó része. A másképp írom - másképp mondom viszonylag könnyebben elsajátítható. A hallás utáni szövegértésre és a kiejtésre azonban sok időt kell áldozni, mert még a legjobb hazai beszélőkön is erőteljes magyar akcentus érződik, amit csak azzal lehet lerázni, ha az ember nyelvterületen él.

2. igeidők. A magyarban 3 van, az angolban 12. A rendszer átlátása magyar fejjel nem annyira egyszerű, de kb 8 igeidővel már elboldogul az ember. Egyébként igen logikusan épülnek fel az igeidők. Mondhatni minden magyar igeidőből van 4 fajta (sima, folyamatos, befejezett, és befejezett folyamatos).

A spanyolban a kiejtés sokkal egyszerűbb. Van egy "torok h" (pl. la gente), illetve a b és v közötti átjárhatóság okozhat pici problémát, de nagyon könnyen elsajátítható. Az ibériai spanyolban még előfordul a "pösze sz" (mint az angolban), de a latin-amerikaiban ilyen nincs, tehát nem is létszükséglet - bár nem árt felismerni.

Az igeidők kicsit másképp helyezkednek el, és nem is ez az igazi nehézség a nyelvben (bár ez sem túl egyszerű, viszont szám szerint kevesebb van belőlük, mint az angolban), hanem a rengeteg ragozás.

Minden igeidőnek külön ragozási táblázata van, és nagyon sok a rendhagyó. Ezen kívül ott a "subjuntivo" is, ami nélkül a spanyol elképzelhetetlen alapfok fölött. Ez leginkább a magyar alárendelő mondatszerkezetre hasonlít (de nem az!), és az benne a trükk, hogy a nagy nehezen megtanult ragozást felrúgja.

Mindkét nyelvnek vannak előnyei és hátrányai. Mindkettő nagyon jól hangzik, és rengeteg irodalom / zene / film / stb. érhető el mind angolul, mind spanyolul, tehát a gyakorlásra mondhatni végtelen lehetőség nyílik.

Az tehát nem igaz, hogy a spanyol az egyik legegyszerűbb nyelv. Bár ez mindig a beszélő anyanyelvétől, korától és még sok egyébtől függ. Pl. egy portugálnak sokkal egyszerűbb, mint egy magyarnak, ahogy az angol is könnyebben elsajátítható hollandként.

A szavak számának tekintetében az angolban van egy olyan furcsaság, hogy sok szó sok mindent jelent (pl. do, take - amelyeket más szavakkal összekapcsolva kifejezéseket kaphatunk), viszont ez nem azt jelenti, hogy az angol szókincs szegényesebb lenne. A szókincsük nagy része az ún. újságírói-irodalmi nyelvben lelhető fel, amely a nyelv egy magasabb szintje. Ahogy magyarban is jól elboldogulsz a köznapi életben a "menni" igével, de az irodalomban ott van mellette a kullog, baktat, somfordál, battyog, stb, amelyeket nem feltétlenül használsz minden nap, viszont a média és a művészet jelentős része nem érthető nélkülük.

Ha választanod kell, hogy melyiket tanuld, amellett dönts, amelynek a kultúrája jobban tetszik. Annál ugyanis nincs rosszabb, ha elkezd az ember pl. franciául tanulni, de herótja van Belmondotól, vagy belevág a finnbe, de még egy percre se ülne be egy szaunába.

Remélem, tudtam segíteni :)